2014. június 7., szombat

20. rész

-Tobyyyy!!-kétségbe estem. BEN odajött megsimogatta a vállam.
-Megtaláljuk.-én lehámoztam a kezét a vállamról.
-Te tehetsz róla! Miért nem akarod, hogy boldog legyek? Ennyire zavar?-bőgtem.
-Azt akarom, hogy boldog legyél..-én felálltam és pofon vágtam. Rohadtul nem úgy tűnt eddig , hogy boldoggá akar tenni. Ő egyszerüen elfordult és elment.
-Mostmeg itthagy! Elmegy az eszem.-suttogtam magamban. Úgy döntöttem megnézem, hátha Toby hazament. Sétáltam a ruhám darabokban volt. Fáradt voltam. És hideg volt.  Odaértem Toby házához. Égett a villany. Bekopogtam. Toby hangja hallatszódott ki:
-Ki vagy?
-Egy ember akit otthagytak egy nyomorék manóval, és aki nagyon szeret.
-Rohadt vicces.
-B-bejöhetek?-mondtam vacogva.
-N-nem-parodizált Toby.
-Elmondanád, hogy miért haragszol?
-Nagyon nehéz kitalálni.
-Hát igen....
-Hülye...még mindig szereted...és ő is téged..Ann..Miért nem válaszolsz?-kinyitotta az ajtót. -Ann!!!!!!- miközbe nekem dumált, bemásztam az ablakon. Persze mindent hallottam.
-Itt állok mögötted te hülye.-mondtam mosolyogva.-Beszartál, hogy hova tűntem?-mondtam már majdnem röhögve.
-Nem vicces..-mondta és mosolyogva megölelt.
-De mégis otthagytál azzal a retardáltal.
-Haggyjál már...-mondta és elengedett. Kopogtak.
-Ne nyissunk ajtót!
-De ennyire senki se hülye, gondolom észrevették, hogy itt vagyunk.-nyílt az ajtó.
-Heló!-BEN volt.
-Te meg mi a szart keresel itt?-kérdezte Toby.
-Szebben?
-NEEEM MEGY SZEBBEN!!! TE SZARTÁL EL MINDENT HÚZZ INNEN!
-Bajod van?
-Van!
-Fiúk lécci!- próbáltam szét választani őket. Amikor sikerült BEN felé ordultam.- Mond mit akarsz és húzz innen!
-Megöltem Ellent.
-Te egy állat vagy! EZZEL NEM LETT ELINTÉZVE SEMMI, MÉG MINDIG UTÁLLAK, MÉG MINDIG CSALÓDOTT VAGYOK ÉS MÉG MINDIG....-elkezdtem bőgni.
-És ezért jöttem, igazából.-nem értettem mir céloz. De nemsokára megértettem.
-ÁÁáááááááá.
-Toby!-odarohantam a fiúhoz akit BEN most szúrt le. Annyira haragudtam BENRE, hogy......-Remélem most boldog vagy, mert én nem!
-Ann...én szeret...
-Toooooobyyyyyyyyy!-ráborultam és bőgtem. A sok sírástól fel volt dagadva a szemem.-BEN!!!!! Utállak!
-Szeretlek.-erre bejöttek az ajtón Hoodiék