Új hír

Helló!

Nem tudom, hogy ez kinek milyen jó hír.. De azoknak akik szeretik ezt a blogot és olvassák. Új bejelenteni valóm van. Most újraolvastam a blogomat és arra a döntésre jutottam, hogy nem hagyom abba az írást. Vagyis folyatatom.

ui.: Ha tetszett ez a blog van még egy blogom amit most fejeztem be: onetwinsstory.blogspot.com

Köszi, hogy olvassátok a blogomat. Létszi ne haggyjátok abba!
Boldog új évet!

21.rész

-Végre valaki tényleg szeretett és te megölöd. Nem tudom, hogy fogom neked ezt megbocsájtani TE SZEMÉT! TE IDIÓTA!
-Ann nyugi! -Hoodie aki itt ilyen helyzetben nyugtatgatott biztos fogalma se volt arról, hogy mi történt. De Masky igen.
-Toobyyy!-sírva borult a holttestre.
-BEN túl messzire mentél!-mondta Hoodie aki közben felfogta, hogy mi történt.
-Ann sajnálom nem tudtam...
-MINDENT TUDTÁL TE ÖLTED MEG! MIT SAJNÁLSZ?! RÖHÖGNÖM KELL ENNYIE IGAZ, HOGY SAJNÁLOD? Amúgy se tudnád sajnálni MERT NINCSENEK ÉRZÉSEID!
-De vannak mert szeretlek!
-Attól még nem kell egy számomra nálad is fontosabb embert KINYÍRNOD!!
-Ő fontosabb volt?
-Húú és most jön az, hogy bocsánat nem tudtam. Jaaa van fontosabb nálam? Úú nem is tudtam.
-Azt hittem barátok vagyunk! -mondta Masky aki föl állt Toby mellől.
-Azok vagyunk! Ez csak egy ember mint a többi!
-Te is az vagy! Végülis kinyírhatunk nem?
-Nem hiszem...-az volt az az időszak amikor becsavarodtam.  Amikor a szüleimet elveszítettem. Ugyanaz az érzés futott át rajtam. Szörnyű volt. Letérdeltem Toby mellé kihúztam finoman belőle a kést és közeledtem BEN felé.
-én hiszem..-mondtam és ledöftem volna. De valaki leállította a kezem. Furcsa volt akkor éreztem ezt amikor....
-Toby?-suttogtam.
-Engem már egyszer megöltek...
-TOBY!!!!-a nyakába ugrottam és csak öleltem. És ő is. Abbahagytam BEN felé fordultam.
-Nem értem mért mentett meg!-mondtam. Tudtam, hogy még mindig ott áll.
-Kibékülünk?-mondta BEN.
-Tudtad milyen irritáló vagy néha?
-Ahha.
-Igen kibékülünk.-mondta Toby.
-Veled is?-Nézett rám BEN.
-Igen.-mondtam és megpróbáltam mindent elfelejteni amit eddig tett.


VÉGE


NINCS VÉGE (mármint ennek a blognak igen de egy új kezdődik)

20. rész

-Tobyyyy!!-kétségbe estem. BEN odajött megsimogatta a vállam.
-Megtaláljuk.-én lehámoztam a kezét a vállamról.
-Te tehetsz róla! Miért nem akarod, hogy boldog legyek? Ennyire zavar?-bőgtem.
-Azt akarom, hogy boldog legyél..-én felálltam és pofon vágtam. Rohadtul nem úgy tűnt eddig , hogy boldoggá akar tenni. Ő egyszerüen elfordult és elment.
-Mostmeg itthagy! Elmegy az eszem.-suttogtam magamban. Úgy döntöttem megnézem, hátha Toby hazament. Sétáltam a ruhám darabokban volt. Fáradt voltam. És hideg volt.  Odaértem Toby házához. Égett a villany. Bekopogtam. Toby hangja hallatszódott ki:
-Ki vagy?
-Egy ember akit otthagytak egy nyomorék manóval, és aki nagyon szeret.
-Rohadt vicces.
-B-bejöhetek?-mondtam vacogva.
-N-nem-parodizált Toby.
-Elmondanád, hogy miért haragszol?
-Nagyon nehéz kitalálni.
-Hát igen....
-Hülye...még mindig szereted...és ő is téged..Ann..Miért nem válaszolsz?-kinyitotta az ajtót. -Ann!!!!!!- miközbe nekem dumált, bemásztam az ablakon. Persze mindent hallottam.
-Itt állok mögötted te hülye.-mondtam mosolyogva.-Beszartál, hogy hova tűntem?-mondtam már majdnem röhögve.
-Nem vicces..-mondta és mosolyogva megölelt.
-De mégis otthagytál azzal a retardáltal.
-Haggyjál már...-mondta és elengedett. Kopogtak.
-Ne nyissunk ajtót!
-De ennyire senki se hülye, gondolom észrevették, hogy itt vagyunk.-nyílt az ajtó.
-Heló!-BEN volt.
-Te meg mi a szart keresel itt?-kérdezte Toby.
-Szebben?
-NEEEM MEGY SZEBBEN!!! TE SZARTÁL EL MINDENT HÚZZ INNEN!
-Bajod van?
-Van!
-Fiúk lécci!- próbáltam szét választani őket. Amikor sikerült BEN felé ordultam.- Mond mit akarsz és húzz innen!
-Megöltem Ellent.
-Te egy állat vagy! EZZEL NEM LETT ELINTÉZVE SEMMI, MÉG MINDIG UTÁLLAK, MÉG MINDIG CSALÓDOTT VAGYOK ÉS MÉG MINDIG....-elkezdtem bőgni.
-És ezért jöttem, igazából.-nem értettem mir céloz. De nemsokára megértettem.
-ÁÁáááááááá.
-Toby!-odarohantam a fiúhoz akit BEN most szúrt le. Annyira haragudtam BENRE, hogy......-Remélem most boldog vagy, mert én nem!
-Ann...én szeret...
-Toooooobyyyyyyyyy!-ráborultam és bőgtem. A sok sírástól fel volt dagadva a szemem.-BEN!!!!! Utállak!
-Szeretlek.-erre bejöttek az ajtón Hoodiék

19.rész

-Kész Jeff ruhája. Az övé fekete fehér.
-Oki!!-mosolygott Jeff.-Felveszem!
-Maradhat is rajtad. Srácok ti is vegyétek fel!
-És a te ruhád?-kérdezte Toby.
-Majd felveszek valamit nincs már idő megvarrni.
-És mégis mit veszel fel?
-Farmer, ...
-Már rosszul kezdődik!!-mondta Hoodie.-Nézz ki jól. Ne ilyen átlagosba menjél mert..Ellen tuti "villogni" fog!
-Igaz..akkor gyorsan varrok valamit!
-Ez a beszéd!
-Ti készülődjetek addig!
-oké.

1 óra múlva..

-Na?-krdeztem miközben mentem le a lépcsőn.
-Nagy...jól nézelki.-mondták.
-Értem a célzást...nincs más!-mondtam.
-Nem. Tényleg jó!-mondta Jeff.-Mazkod nincs?
-De.-és felvettem.
-Menjünk. Te és Toby karoljatok egymásba és úgy menjetek!-mondta Hoodie.
-Oké- mondtam mit sem sejtve arról amit terveznek. Elindultunk. Lehetett érezni a feszültséget. Az út közepén megálltam.
-Féltek?
-Izgulunk.
-Én is. A lényeg, hogy legyünk magabiztosak.
-Oké.-megérkeztünk. Égtek a fények. Tudtam, hogy akárhányszor megfogom látni BENt nem fog érdekelni. Mindenki megállt az ajtó előtt. Sóhajtottunk, és felvettük a maszkokat. Beléptünk az ajtón. Egy csomó ismeretlen arcot láttam. Biztos Ellen idehívta a csatlósait. A szememmel BENt kerestem. Persze, hogy Ellen kezét fogta. Próbáltam nem feltünően bámulni. De észrevett. És felismert. Elkezdett furakodni a tömegen keresztül felém. Én elkeztem sietni az ellenkező irányba.
-Hova mész?! -üvöltötte Toby. Nekem sírnom kellett a kínos helyzettől. Láttam, hogy BEN is fut utánam. Kirohantam az erdőbe. Úgy rohantam mintha kergetnének. Láttam, hogy BEN úgy rohan mintha üldözne. Egy kis idő múlva lehagytam. Megálltam és lihegtem. Úgy éreztem mintha kiugrana a szívem a helyéből. Kezdtem szédülni. Rosszul éreztem magam. Közben azt gondoltam, hogy futnom kell mert ha nem utolér akkor gáz van. Rohantam. Nem tudom mi történt de elájultam.
 Reggel volt amikor felébrettem. Az erdőben feküdtem. Magam mellé néztem és ott láttam BENt mellettem feküdni véresen. Megijedtem. Odamentem hozzá és próbáltam felébreszteni. Hallgattam a szél susogását, amikor hirtelen felfigyeltem valakire. Felém sétált. Éreztem. Megállt egy fa mögött.
-Ki az?!!-üvöltöttem elkeseredetten. És sírtam. Toby volt.
-Mi történt?-kérdezte. Én odarohantam és megöleltem. -Egész éjszaka kerestelek.
-Szeretlek.
-Én is.-hallottam, hogy BEN ébredezik. Rögtön odafordultam. Odajött hozzánk. Én Toby előtt álltam. A kezével lelökött a földre és behúzott Tobynak. Aztán felém fordult. Átváltottam egy olyan Anné akit senki sem ismert. Kivörösödött a fejem. Hosszú körmöm nőtt, vámpír fogam. Ami biztos hülyén nézett ki. De ha iszonyatosan felidegesít valaki nem éli túl. BEN megijedt. Láttam rajta. Közelebb mentem hozzá. Ő elkezdett könnyezni. Nála a könnyek nem az ijedést fejezték ki. Az arca ilyen volt:
"Pár napja még nem tudtunk volna megválni egymástól, most meg megakarsz ölni"
Én is sajnáltam. Sajnáltam az egészet ami történt velünk. És BEN is nagyon hiányzott. Kezdtem visszaváltozni. Méjen néztünk egymás szemébe. Mikor feleszméltem észrevettem, hogy Toby már nincs ott.

18.rész

-Te milyen ruhát akarsz?-kérdeztem Tobytól.
-Nekem mindegy.
-Van egy elképzelésem. A ruha kék. Zakó. Alá veszel egy fehér pólót. A nadrág is kék. Nyakkendő nem kell. A maszkod kék és fehér csíkos. Na?
-Nagyon jó. De gondolod, hogy nem ismernek fel minket?
-Fogalmam sincs.
-Egy próbát megér.
-Aha. Amúgy itt az ajándékod.-és felém nyújtott egy dobozt.
-Köszönöm.-mondtam és kinyitottam a dobozt. Egy gyűrű volt benne. A végére valami, hegyes doog volt rákötözve.
-Az első szarvas amit lelőttél. Annak az aggancsának a vége.
-Azta..köszi!-és megöleltem.-Ez pedig a te ajándékod!-nyújtottam oda neki. Amikor kibontotta, rögtön tudta, hogy mi az a könnycsepp.
-Köszönöm.-és ő is megölelt.
-De most dolgoznom kell.-mondtam és elkezdtem sietni.
-Hozok fel teát!-mondta Toby.
-Rendben.-hallgattam mi történik miközben a teát hozza.
-Hogy áll Ann?-kérdezte Masky-a ruhákkal.
-Jól. Jó ötletei vannak és nagyon gyors.
-Az a lényeg. Neki viszed a teát?
-Ja.
-Ok menj!
-A kedvesség ami árad belőled!-mondta és feljött.-Heló hoztam teát.
-Szia! Kész a ruhád!
-Már is?!
-Ja. Menj és próbáld fel!
-Jó!-kirohant a szobából és pár perc múlva jött vissza.-Na?
-Elegáns! Vedd fel a maszkot is!
-Ok. ...És most milyen?
-Nagyon jól néz ki! Mutasd meg a többieknek is.
-Oké!-lement. Pár perc múlva visszajött. -Masky azt kérdezi, hogy ő neki kell-e maszkot venni? -kérdezte nevetnve.
-Vegye le az eredeti maszkot és vegye fel az újat.-akkor vettük észre, hogy Masky ott áll az ajtóban.
-A lényeg az, hogy legyen rajtam maszk!
-És rímel is!-mondta Toby Maskynek.
-Na milyen? -kérdeztem. Mert végeztem Masky ruhájával is. Narancssárga. Ugyanolyan mint Tobyé, csak narancssárga és fehér. Az az egyetlen külömbség, hogy a maszk az egész arcát beteríti.
-Király! Felpróbálhatom?
-Persze! De utána te is meg Toby is hozza vissza, nehogy valami baja legyen!
-Rendben!-elszaladt. Pár perc és újra itt volt.
-Na?
-Elegáns!
-Nekem is ezt mondta!!!
-És?
-Na! Öltözzetek vissza!
-Jó. És Jeff ruhája?
-Türelem a mester dolgozik!

16.rész

-Jó akkor kimegyünk ketten.
-Ann tudom, hogy ezt akarod!
-Haha nagyon szellemes! Hoodie biztos nem jössz?
-Mondd azt, hogy nem akarsz velem lenni. Egyszerű, ne csinálj úgy mintha akarnál.
-Egyáltalán nem erről van szó. Honnan veszed ezt a baromságot?
-Ezt most ne itt beszéljük meg.
-De pont itt kell megbeszélnünk!
-Nem muszály.-mondta Jeff. Na ez most ciki volt de nem érdekelt csak annyit mondtam, hogy:
-KUSS!
-Jóvan na! Szóval Toby...hallgatunk.
-Köszi.
-Már két órája kérdezgeted a többieket, hogy nem jönnek-e ki. Gondolom azért mert nem akarsz velem kettesben lenni.-mondta és ennél a mondatnál elpirult.
-Nono, valaki itt szerelmes!-mondta Jeff és hülyén csücsörített az ajkaival.
-Egy, tuti, hogy még soha nem csókolóztál, Kettő, (ezt egyszerre mondtuk Tobyval) KUSS!
-

Jó, és húzzatok már ki hósz*rozni!!-én ránéztem Tobyra és azt mondtam:
-Szerintem jobb ha megyünk.
-Aha.-elkeztünk öltözködni. Elég hideg volt. Nagyon havazott. Pont ez a sok fehérség volt nekem nagyon csábító. És amúgy holnap lesz karácsony. Alig várom. Még nem tudom mit adjak Tobynak.
-Jössz?-kérdezte Toby.
-Ja.-azzal én is kimentem.-Mit akarsz csinálni? -kérdeztem, és közben gomboltam be a kabátomat. Hirtelen eltalált egy hógolyó.
-Ezt!-kiabálta Toby.
-Oh igen?!-és egy óriási golyót dobtam felé.
-Ne bánts!-könyörgött Toby röhögve.
-Most az egyszer megkegyelmezek.-mondtam. Aztán gyúrtam egy hógolyót és hozzávágtam.
-Köszönöm, hogy megkegyelmezett!!-mondta Toby és elkezdett kergetni. Persze egy kicsit gyorsabb volt nálam és elkepott. Lelökött a hóba. Elkezdett csikizni.
-Nee! Nagyon csikis vagyok!!
-Köszi, hogy mondod!-és tovább csikizett. Aztán egy idő múlva abbahagyta.
-Sétálunk egyet?
-Aha.
-Olyan szép ez az erdő, főleg amikor tele van hóval. Szeretem a fehér színt. Miért nem szólsz semmit? Nem szeretek magamnak beszélni. Most mondj te valamit!
-Mit?
-Anyád! Bármit.
-Szép vagy.
-Most mondj olyat amit komolyan gondolsz.
-Gyönyörű vagy.-ez cuki volt de nem gondoltam volna, hogy ezt pont akkor mondja amikor kivolt pirosodva az orrom a hidegtől és egy bazi nagy adag ruha volt rajtam.
-Köööszi..
-Már megint messzire mentem. Mièrt kell nekem ilyen őszintének lennem?-és könny csordult ki a szeméből.-Most azt hiszed, hogy nyomulós vagyok. Mindent elrontottam. Most ismertelek meg és sz...
-Ne, ne mondj ilyet. Ne..-én is elkeztem könnyezni.
-Most miattam sírsz..? Nem hiszem el. Jobb ha békénhagylak.-és elindult.
-Ne menj el! Létszi...
-Miért? Szeretném ha nem lennél szomorú, úgyhogy szia.
-Akkor nem leszek szomorú ha itt maradsz.
-Tudod én szeretlek nagyon. De sajnos nem úgy mint egy barátot.
-Nem értem mit szerethet bennem egy ilyen srác.
-Milyen?
-Okos, kedves, jószívű, ügyes...stb.
-Ezzel mit akarsz mondani?
-Amikor megismertelek, rögtön beléd szerettem. Ez csak fokozódott azzal amikor este a szarvast lőttem le. Hidd el én is szeretlek de szeretném még túltenni magam BENEN. Persze majd utána megpróbálhatjuk.
-Te ezt komolyan mondtad...?
-Úgy nézek ki mint aki viccel? Amúgy nagyon hideg van..kezdek megfagyni, menjünk!
-Jaj ne...-Toby felkapott az ölébe és rohant be a házba. Én úgy éreztem mintha jegesedne a testem. Letett az ajtóba, bement, és becipelt a kályhához. Úgy éreztem olvadok. Nagyon furcsa volt, életemben nem éreztem még ilyet. Kezem nem olvadt még fel, ökölbe szorítottam. Valami volt a kezembe.
 Felolvadt a kezem lassan szétnyitottam, és egy könnycsepp volt megfagyva benne. Odatartottam a tűzhöz de nem olvadt el. Bele dobtam a tűzbe nem olvadt el. Kivettem. Akkor tudtam, hogy megvan egy ideális ajándék Tobynak. Egy gyűrű. Hirtelen belépett valaki az ajtón.
-Maskyyyyyyyyy!!
-Heló! Micsi?
-Gyere ülj le!
-Annel mi van?-kérdezte Hoodietól. Mert én a tűznél Toby ölében feküdtem.
-Megfagyott. Karácsony előtti napon olyan hideg van itt, hogy az ember képes szó szerint megfagyni ha túl hosszú ideig van kint.
-Akkor Toby miért ne-..
-Nem tudom. Lehet már megszokta.
-Ez komoly? Nem tűnt fel, hogy Ann nagyon rosszul van?!
-De...-mondta Jeff félálomban.-Létszi ne bánts nem csináltam semmit. Tudom, hogy van ehshejsnsjsnsjsnksjjsmsoqqpsmxj.
-Nemtom mit akarna ezzel kifejezni de hagyjuk.-én is elkeztem nevetni, és a nevetésemre elkezdtem olvadni mégjobban.
-Ann nevess még!!!-mondta Toby amikor észrevette ami történt.

Sajnos

Sajnos most nagyimnál vagyok így nem tudok se másmilyen színnel írni, se képet beilleszteni és a párbeszédek is összefolynak. Nem sokára majd normálisan visszaáll a régibe, vagyis a párbeszédek nem folynak össze, de képeket még mindig nem tudok beilleszteni. Viszont majd más színnel tudok írni. Köszi a megértést.

15. rész

Hallottál valamit?-kérdezte Toby kíváncsian.
 -Iiigen.-mondtam. Nagyon rosszul éreztem magam.
-Csókolóztak?
 -E-e-ezt honnan tudtad?!
-Nekem is ez a képességem. Az egyik.
-Azta..
-Akkor megyünk?
-Aha.-elindultunk. Csak akkor vettem észre, hogy Toby szeme sárgán világít a sötétben. Csak azért most mert eddig nem akartam a szemébe nézni.
 -Most nagyon csöndben kell lennünk..-mentem utána. Elértünk egy leshez. Felmásztunk és vártunk. -Tudsz lőni? Nyíllal?
 -Nem..
-Várj segítek. A nyílnak a végét, ahol be van hasítva akazd bele a madzagba. Egyenes testel lőj a kezedet a füled mellé húzd. Feszítsd ki a madzagot. És most engedd el.-mondta és közben segített a kezével. És furcsa módon pont akkor jött arra egy szarvas és eltaláltam.
-Ez fura.. Te profi vagy! Mondjuk egy lövéstől még nem pusztul el. Látod próbál felállni! Lőjj mégeggyet!!-kifeszítettem a madzagot és lőttem. Eltaláltam újra. mondjuk így könnyű, hogy a célpont nem mozog.
-Remek!! Gyere!-mondta. Leemelt a madárlesről és odarohant az állathoz. Elővett egy kést és beleszúrta. 
-Miért kellett a kést is beleszúrni?
 -Biztosnak kell lenni benne, hogy meghallt.
-Jó.. -Holnapra jó lesz!-azzal könnyedén felkapta a hátára.
-Gyere!-mondta és közben mosolygott. Gyönyörűen világitott a sárga szeme.
 -Állj. Neszt hallottam.-majd ledobta a válláról a szarvast.
 -Állj készenlétben!
-Ok.-egymásnak háttal álltunk. Hirtelen Jeff lépett ki a bokorból. -Ann!!!-azzal odarohant hozzám. Toby reflekszből lelőtte nyíllal. -JEFF!!!-odarohantam hozzá. Toby is. -Bocsánat nem akartam! Véletlen volt.-gyorsan kihúzta a nyilat Jeffből és elkezte kipakolni a táskáját.-Tényleg sajnálom..most pocsékul érzem magam. -Semmi baj...VEDD MÁR ELŐ AZT A CUCCOT ÉS KÖTÖZD BE!! -Jól van na.-elővette és az énsegítségemmel körbekötöztük a hasát. -Miért vagy itt?-kérdeztem. -Téged kerestelek. Tudni akartam jól vagy-e. -De írtam SMS-t. -Nem érkezett meg. -Mert mielőtt elküldtem volna földhözvágtam...hupsz. -Hát jóóó.-mondta Jeff röhögve.. Akkor megyek és üzenek a többieknek, hogy jól vagy. -Szerintem ne menj haza mert lentebb talált el a nyíl a lábad körül és ha sokat mozgatod elfertőződik.-mondta Toby aggodalmasan. -Akkor most mi legyen? Hazacipeltek? -Aha. -Ezaz! Meglőnéd majd a másik lábamat is?-mondta Jeff reménykedve. -Nem. -Nekem így is jó. -És a szarvassal mi lesz? -Te a szarvasért aggódsz Ann?!-kérdezte Jeff. -Egy pillanat. Jeff nálad van a legerősebb késed?-mondta Toby. -Tessék.-és Jeff a kezébe nyomta. -Köszi.-Toby odament a szarvashoz. Nem tudtuk mit csinál, mert nem láttuk a sötétben. Egy kis idő múlva visszajött. -Mit csináltál?-kérdeztük egyszerre. -Titok.-mondta mosolyogva. -Jó.-mondtuk. Aztán Toby és én felemeltük Jeffet. -Nem. Ha egy szarvast is tudok cipelni a hátamon, őt is elbírom egyedül.-mondta Toby és felkapta a hátára Jeffet. Sokat nevettünk és beszélgettünk. Mire hazaértünk, már hajnalodott. Bementünk a lakásba. Hoodie abban a pillanatban ébredt fel. -Mi a... -Hosszú.-intettük le. Tél volt. Elkezdett havazni. -Meggyújtom a kájhát. Addig fektessétek le a díványra... -Jeff. -Köszi. Főzök teát is. -Oké, az most nagyon jól esne.-mondta Jeff vigyorogva. Nagyon tetszett neki a "csicska hopp" mód. -Toby!-mondtam. -Igen? -Este beszéltem Hoodieval.. -Igen? -Nagyon hiányzik neki Masky.. -Mi?! Kicsoda?! -M-A-S-K-Y. -Hallom..de ő nem.. -Mi az? -Ő az unokatestvérem! -MI?! -Mindannyian hozzám költözhettek!! -Ezaz! Köszi!! -Ez gyors volt. -Ja.-gyorsan újságolom a hírt!-mondtam és megpusziltam (arcon) Tobyt. Ő elpirult és folytatta a tea készítését. Pár perc múlva Hoodie ott ölelgette Tobyt. Toby egy ideig tűrte aztán azzal mentegetőzött, hogy kihűl a tea. Erre elengedte. Toby mindenkinek felszolgálta a teát és beült mellénk a takaróval bugyolált díványra. Szorosan összebújtunk. Toby, Hoodie, Jeff és én. Egy filmet néztünk. Amikor vége lett, Jeff megszólalt. -Lehetek Hoodieval egyszobában? -Eredetileg hárman alszotok egyszobában. De még csak reggel van. -Kimehetné..mindegy.. -Mi az Ann? Gondoltam kimehetnénk hógolyózni de Jeff nem tudna kimenni és bunkóság lenne egyedülhagyni. -Nem. Nyugodtan menjetek! Én addig alszom egy kicsit. -Jó. Biztos vagy benne? -Jah. -Jó.-röhögtem. -Asszem én is inkább bent maradok.-mondta Hoodie. -Akkor csak én és Toby megyünk? -Jah.

14.rész

Nem volt kedvem hazamenni és szerintem Hoodienak sem.
-Menjünk haza?-kérdeztem. A szemem vörös volt és véres is.
-Aludjunk itt. -Fázni fogunk. -Heló! Hallottam miről beszéltek.-egy fiú volt ott. Elég helyes de az most mindegy. Ő is creepypasta lehetett. Véres pólója volt, az arca csupa vágás.
-Heló. Ki vagy? -Toby. Saját magamnak adtam ezt a nevet. Ticci Tobyt kopiztam.Akartok szállást? -Jó lenne. -Éhesek vagytok? -Háááát... -Toby csöndben volt és suttogta nekünk, hogy mi is kövessük példáját. Nem sok ideig kellett várni, megjelent egy vaddisznó. Toby előkapta az íját és a nyilát, célzott...talált. -Itt a vacsi.-odament az állathoz, kihúzta belőle a nyilat, felkapta a vállára és ezt mondta mosolyogva: -Gyertek! Titeket nem öllek meg! -Jó...-beértünk a házba. Amikor kinyílt az ajtó egy jó nagy kutya (a hasamig érhetett) letámadta Tobyt és úgy nyalogatta, hogy majdnem elhánytam magam. De azért cuki volt. Aztán amikor abbahagyta odajöt hozzám és engem kezdett nyalogatni. -Oké abbahagyhatod!-mondta Toby a kutyának. -Én elkezdek főzni, ti menjetek fel és nézzétek meg a szobátokat. Nem baj, ha egyszobában alszotok? -Dehogy már az is nagyszám, hogy ma este szobában alszunk. -Miért mi történt? -Mindjárt elmondjuk. -Oké!-felmentünk Hoodieval a szobánkba és eltátottuk a szánkat. Akkora volt mint egy pici lakás. Kettőnknek ez pont jó volt. De volt egy kis probléma. Egyetlen egy ágy volt. -Majd én alszom a földön.-mondta Hoodie a nagy bambulás után. -Nem! Alszom én lent.-Hoodie rám nézett. Olyan pillantást vetett rám mint aki azt mondja: "Ezt te sem gondolod komolyan ugye? -Akkor nem alszom lent... -Jöttök?-kiálltotta Toby. -Igen!-kiálltottuk egyszerre. Amikor leértünk akkor Toby megkérdezte: -Na akkor mi van?-nekem abban a pillanatban csöngött a telefonom. Ránéztem a kijelzőre. Mind a ketten odajöttek. BEN hívott. Egy ideig néztem a kijelzőt aztán kinyomtam. -Ki volt az?-kérdezte Toby. -A volt pasia. -Csak volt?? -Igen.-mondta Hoodie. Nekem lefelé görbült a szám sírnom kellett. De abban a pillanatban, Toby úgy elbénázta azt amit csinnált (nem tudtam mit kart éppen csinálni azzal a lábassal), hogy elkeztem nevetni. -Jól van na! Te sem vagy jobb!-közben röhögött. Pár perc múlva már ettük is a vaddisznót. Annyit nevettünk, hogy mindenről megfeletkeztem. Toby mindig megröhögtet. De pont akkor rezgett a telefonom, ami azt jelentette, hogy SMS-em jött. Furdalt a kíváncsiság. -Nyisd meg!-mondták azok a hülyék ott ketten. Megnyitottam. Természetesen azt gondoltam BEN az de nem. Jeff. Íme az SMS. Mindenki aggodik erted gyere haza. BEN pedig bedepizett!! Íme a válaszom. BEN megérdemli. A többieknek azt üzenem, h jol vagyunk Hoodieval. Elküldtem aztán földhözvágtam a telómat aminek betört a képernyője. -Így már nem zavarnak! -Te meg vagy őrülve.-mondta Hoodie nagyon lassan. -Tudom!-és nyugodtan tovább ettem. Tobynak elemséltük, hogy mi történt. Így reagált: -Mit gondoltok, Ellennek jól állna egy nyíl átlőve a fején? -Aha!!-aztán lefeküdtünk. Hoodie elaludt. Gondolom Toby is. Én felvettem a takarómat és kimentem a házból. Ott leültem egy padra. A csillagokat néztem és beburkolóztam a takarómba. Pár prc múlva, megjelent Toby is. -Szia. -Szia.-aztán leült mellém. -Nagyon szomorú vagy?-megint legörbült a szám. -Gyere!-és megölelt. Én sírtam. -Köszönöm, hogy megvigasztalsz! -Szívesen. Nem akarsz velem éjjeli vadászatra menni? -De!-mondtam lelkesen. -Várj! Hozok neked felszerelést.- nagyon nagy kedvem volt hozzá. (nem szarkasztikusan). -Itt van. Vedd fel! -Oki. -Ha engem kérdezel ez a fiú, a BEN vagy mi. Nagyon hülye. -Mert? Jó tudom de szerinted miért? -Én nem hagynám, hogy egy ilyen valakit elveszítsek. -Milyen valakit? -Mint te. -Hülye, sírós, menekülős. Nem tud videojátékozni. Nem veszít sokat. -Dehogyis nem. Sokat veszített majd idővel rájön. Majd rájön, hogy mennyit érsz valójában.-erre nem tudtam mit mondani. Meghatódtam. -Kkköszi. -Már megint túl lőttem a célon. Bocsi. Felejtsd el amit mondtam. -Nem. Soha nem fogom elfelejteni amit mondtál. Ezek a mondatok nagyon nagy önbizalmat adtak. Ugye nem gondolod komolyan, hogy elfelejtem?-Toby csak mosolygott. -Milyen távol lehetünk a creepypasta háztól? -Kb. 200 méter körül? Nem tom.-hirtelen, elég rosszul de meghallottam a creepypasta házban beszélgetők hangját. Megkerestem BENÉT. Ellennel beszélgetett ezek után. E.:-Ez a ruha jó lesz a bálra? B.:-Annel megyek! E.:-Szerinted ő visszafog jönni? B.:-Várni fogok rá. E.:-Ne hülyéskedj. Ezt te sem gondolod komolyan? B.:-Jobb ötlet? E.:-Felejtsd el őt és legyél velem. B.:-Lehet igazad van. E.:-Nekem mindig igazam van! Vérig voltam sértve. Mert hangokból itélve csókolóztak.

13.rész

Reggel amikor felkeltem ott állt mellettem Ellen.
-Ellen???????
-Ann!!!!!!!-majd megöleltük egymást. Közben Hoodie meg BEN egymás mellett áltak az ajtóban.
-Hát barátom sorstársak lettünk!-erre mi is elkeztünk nevetni.
-Ellen, te, hogyan lettél creepypasta?
-Videojátékokon keresztül.
-Máris bírom a csajod!-mondta BEN. És ettől féltem. Amikor még régen legjobb barátok voltunk Ellennel mindig ő volt a "gyönyörű csaj" akiért minden fiú odavolt és én voltam a "kinézetben tűrhető és jó haver". Ez a videojátékozás is rátett egy lapáttal. Emlékszem a szülinapomon mindig videojátékozni akartam de ő tiltakozott. Akárhányszor tetszett nekem egy fiú és neki is lemondtam róla mer tudtam, hogy Ellennel szemben nincs esélyem a fiúknál. Végre BEN felfigyelt rám. Nem akarom, hogy elrontsa. Persze Ellen nagyon jó barátnő és tud megértő is lenni. Lehet vele szórakozni, és jó bulikat tartani. A lényeg, hogy most neki Hoodie tetszik.
-Valamikor videojátékozhatnánk!-mondta Ellen BENNEK. BEN rámnézett. Én bólintottam. Nem akartam féltékenynek tünni.
-Igen mikor?-mondta BEN. Láttam Hoodien, hogy ő is féltékeny de nem szólt semmit.
-Holnap? A szobámban van videojáték dögivel. Gyere megmutatom!-megfogta BEN kezét és elráncigálta. Hoodie leült mellém.
-Ez mi volt?-kérdezte tőlem.
-Ezt most én sem tudom.-egy ideig csendben ültünk. BEN és Ellen nem jöttek vissza-
-Kimegyünk az erdőbe sétálni? Kicsit fáj a fejem.
-Aha.-kimentünk az ajtón. Hirtelen Sally megszólalt.
-BEN+Ellen, Hoodie+Ann. Oóó.-mi kimentünk az ajtón. Sétálás közben beszélgettünk. Sok ideje sétálhattunk már. Hirtelen meghallottam Ellen hangját. Ott ültek BENNEL egymás mellett egy farönknél.
-Ellen.-suttogtam oda Hoodienak. -Nem videojátékozni voltak?
-Én is úgy tudom. -mondta Hoodie idegesen. -Hallod mit mondanak?
-Igen. Pill.

Ellen:-Ismerted Jacket? Azt a szőke,..
BEN:-Sajnos.
E:-Miért sajnos? Ő volt az egyik pasim még nagyon régen.
B:-Nane...Most meg Hoodie.
E:-Aha..igen.
B:-Nagyon szeretem Hoodiet. Tényleg és soha nem fogom elveszíteni. Vagyis ha rajtam múlik.
B:-Ezt, hogy érted?
E:-Nem érzem, hogy annyira szeret..
B:-Hülyéskedsz?! Imád! Folyamatosan rólad beszél!
E:-Ti Annel, hogy vagytok?
B:-Megsem fordul semelyikőnk fejében, hogy egyikünk ne szeretné a másikat.
E:-Jó nektek. Te mit nem bírsz Annben.
B:-Mindent birok benne.
E:-De mégis! Kóztünk marad hidd el!
B:-Kivsit sajnálom, hogy csak akkor szereti a videojátékokat ha szülinapja van. Meg ha mással vagyok féltékeny.

Na nekem ennyi elég elég is volt. Tisztázni szerettem volna ő húzott be egy srácnak féltékenységből.
-Menjünk!
-Miről beszéltek?-kérdezte Hoodie. Én elmondtam a beszélgetés minden egyes pontját.
Láttam, hogy Ellen és BEN errefelé jönnek. Nem mozdultam. Leültem a fa tövébe.
-Ann mit csinálsz?-kérdezte Hoodie.
-Nem fogok úgytenni mintha nem hallottam volna.
-Én viszont igen.-azzal elfutott. Ellen és BEN odaértek a fához ahol ültem. Közbe hallottam, hogy Ellen ezt mondja:
-Rendezek egy bált a creepypastaházban leszel a párom?
-Talán....de..
-Csssss ezt igennek veszem. Megbeszélem Hoodie val.
-Vááárj!-késó elfutott. Aztán Ellen hozzákiabált valamit:
-Annek is szólok!
-Neeee ! Vááárj!-a sírás folytogatott. Akkor BEN elkezdett futni Ellen után és észrevett engem. Odajött hozzám. Nyitotta volna a száját, hogy beszéljen de megfékeztem.
-Létszi...ennek nincs értelme.-feláltam és elkeztem sétálni. Sírva.
-Ann! Létszi higgyj nekem nem akarok vele menni.
-Ja persze. Idézem: Talán.....de
-Igazad van hülye vagyok.
-BEN. Ezen nincs mit magyarázni. Először átvertél, aztán kibeszéltél, aztán elhívtálmmást abálba, aztán a semmit sem jelentő bocsánatkérés.
-Ann..
-Hagyjuk jó? A lapcsolatunknak így nincs értelme. Vége van addig amíg nem bizonyítod be,hogy annyira szeretsz legalább mint Ellent.
-Szeretlek annyira sőt sokkal jobban.
-De mégis vele mennél bálba? Tudod mit? Egyedül szeretnék lenni.
-De..
-Szia.-erre BEN is bőgni kezdett. Majd elment. Hoodie előjött, és ő is sírt. Odajött hozzám és átkarolt. Együtt bőgtünk. Persze ő fiú ő csak könnyezett.

12.rész

Sajnálom most képet nem tudok csatolni mert elromlott a számitógép és tabletről blogolok. Ami azt jelenti, hogy egy ideig nem csatolok majd képeket. Köszi.
Ann

-Ez az a ház?
-Igen.
-Nem olyan rossz! Nem mintha lenne más választásunk.- tényleg jól nézett ki. Legalábbis nekem tetszett. Rögtön kiszaladt elénk Splendorman.
-De jó, hogy itt vagytok! Slenderman! De hiányoztál! Jaj ő a kis Sally akiről meséltél? És ő ki?- kérdezte és közben rám nézett.
-Ő itt Ann. Szerintem nagyon fáradtak lehetnek. Menjünk be aztán bent is beszélgethetünk.
-Rendben.- mindenki tódult befelé.-Gyorsan válasszatok szobát aztán gyertek vacsizni.- "stipp, stopp az az enyém" " az pedig az én szobám" ilyen mondatok hangoztak el az utolsó félórában.
-Én a melletted lévő szobába megyek jó?- mondta BEN.
-Azt hittem ez természetes.-majd elmosolyodtam. Aztán lepakoltam a szobámban. Hirtelen valaki kopogott.
-Gyere!-kiabáltam. Masky volt. -Szia. Mizu?
-Hoodie...
-Igen?
-Szerelmes.
-És mégis kibe?-kérdeztem röhögve.
-Elfelejtettem a nevét. Ömmm. Ja igen Ellen.
-Mi?!
-Mér?
-A legjobb barátnőm volt.
-Na ne!-azzal kirohant a szobából. És ezt kiabálta:
-HOODIE EZT NEM FOGOD ELHINNI!!!!!!!!!!!!
-Mi az?-hallottam a beszélgerésüket. Szerintem már nem kell elmondanom hogyan csináltam.
-Mi történt?-kérdezte BEN.
-Hosszú. Túl nagy itt a káosz. Nincs kedvem senkihez. Nem mehetnénk ki együtt most az erdőbe sétálni?
-A képességeid közé tartozik, hogy gondolatolvasó vagy? Pont ezt akartam javasolni. Menjünk!- én mosolyogtam majd lementünk az ebédlőbe ami most jelenpillanatban vacsorázó volt. BEN odament Splendormanhez és ezt mondta:
-Elvitelre kérjük!
-Mégis miért uriember?
-Piknikezni megyünk.
-Ééééén íiiiiiiis!
-Nem! Csak én meg Ann.
-A kis szerelmesek!-mondta Jane.-amikor elkészült a vacsi elindultunk BENNEL. Aztán lepihentünk egy helyen.
-Mindjárt itt a karácsony..
-Tudom. És örülök is! Miért te nem?
-De. Egy baj van vele...
-Mi?
-Nem járhatunk piknikezni.-aztán elmosolyodott.
-Igazad van. De majd hócsatázunk. -nem tudom miért kéztetést éreztem, hogy ellopjam a sapiját. El is loptam. Ő elkezdett kergetni.
-jaj neeeeee!-futottam nevetve. Aztán egy idő múlva elkapott. Ledöntött a földre, elvette tőlem a sapkát és megcsókolt. Aztán lefeküdtünk és néztük a felhőket. Hirtelen BEN megszólalt.
-Az a felhő épp olyan mint egy felhő.-belőlem majdnem kitört a nevetés, de fisszafolytottam. A nevetést az is kiváltotta belőlem, hogy mindezt olyan költóien mondta mintha komolyan gondolná amit mondott. Nem hagyhattam szó nélkül.
-Melyik?-erre mindkettőnk elkezdett nevetni de ugy, hogy amikor hazaértünk sem tudtuk abbhagyni.
-Min nevettek?-kérdezte Masky.
-Hosszú.-mondtuk egyszerre és mégjobban elkeztünk nevetni.
-Okééé.-mondta Masky és közben úgy nézett ránk mint akik teljesen megőrültek. Este feküdtem volna le aludni, amikor valaki kopogni kezdett. Gyorsan ajtót nyitottam. Azt hittem BEN az. De Hoodie volt az.
-Gyere be! Hallottam szerelmes vagy.
-Igen. Tényleg ismered Ellent?
-Attól függ. Szeret varrni?
-Igen.
-Akkor ismerem.
-Meg kéne hívni a creepypasta házba.
-Vvvvvvvárjunk csak egy percet...Ellen creepypasta?!
-Igen. Miért?
-Semmi....
-Mondd!
-Hosszú. És amúgyis így drámaibb hatást kelltett.
-Te is fáradt vagy hagylak aludni.-majd mosolyogva kiment.

11.rész.

-Oké kinyitom.-mondtam mosolyogva. Kinyitottam. Egy levél volt benne meg egy nyaklánc amin egy kés volt (mű) és az volt rá írva, hogy "tőlem". Aztán kibontottam a levelet. Hát nem éppen a legeslegszebb betűkkel írt de ez nem érdekelt. Ez volt rá írva: Kedves Ann! Nagyon megkedveltelek. Soha nem volt még ilyen kapcsolatom lánnyal. Szeretném ha járnál velem. Mondhatsz nemet. Szeretném ha nem tetszene neked más csak én. Tudom szánalmas vagyok, de nem bírnám ha mással jönnél össze. Tudod Jeffnek is tetszettél. De már nem mer azt hitte nincs nálad esélye. Ha nekem van akkor jelezz vissza.
2014.08.07. BEN
Tudtam, hogy ez a levél akkor készült amikor még nem jártunk. Mosolyogtam rá. Majd zsebredugtam a levelet, a nyakláncot meg felvettem. Odamentem BENhez és megpusziltam. És ezt suttogtam:
-Most visszajeleztem.-BEN nem tudom, hogy reagált mert sötét volt. Ezalatt a többiek nézték ahogy Slenderman szerencsétlenkedik az ásóval. Mindenki ránk nézett. Kiálltunk a fa mögül Slenderman elé.
-Tttti öltétek meg?!
-Igen. De hallgass meg minket!
-Mit hallgassak? Megöltetek egy közénk tartozó embert!!
-Most sétáltunk az erdőben és észrevettük, hogy Jack Zalgoval találkozott. Én kihallgattam őket és minket akartak kitenni a creepypasta házból. Tönkre akarnak tenni minket!
-Rendben. Megyek felébresztem a többieket. Tovább költözünk. Sajnálom, hogy nem hittem nektek!-és megölelt minket. Mi visszaöleltük.
 Gyorsan felkeltettünk mindenkit.
-Gyertek! Mennünk kell innen!-Slenderman az ölébe vette a félálomban lévő Sallyt és rohantunk a csomagokkal.
-BEN!!-Sally leugrott Slenderman öléből és megölelgette BENT. Levette a sapkáját és futkározott. BEN leült és szép nyugodtan megvárta míg Sally elfárad, és visszakérte a sapkát. Elindultunk. Én odamentem Slendermanhoz.
-Neki különleges ereje van. Mindenhol ránktalál akárhova megyünk.
-Tudom. De a tesómhoz megyünk Splendormanhez.
-Jó.-majd lemaradtam és odamentem Maskyhez és Hoodiehez.-Mizu?
-Hihetetlen, hogy bújkálnunk kell.
-Tudom. De muszáj. Splendormanhez megyünk.
-Ezaz!
-Jó fej?
-Nagyon! Olyan mint egy túlméretezett gyerek.
-Akkor jó. Szeretem a túlméretezett gyerekeket.
-És a simákat?-kérdezte Jeff amikor odaért hozzánk.
-És a piciket?-kérdezte BEN és megpuszilt.
-Nem vagy kisebb nálam.
-És?
-Haggyjuk szerintem.-mondta Masky. Majd elkezdett nevetni. Aztán mindenki elkezdett nevetni.
-Mikor érünk már oda?-kérdezte folyamatosan Sally Slendermantől.
-Ahhh. Mindjárt!!-mondta Jane aki mellettük baktatott.
-Mikor érünk már oda?
-Lécci nagyon idegesít! Hagyd abba!
-Ha Jane azt mondja hagyd abba....hagyd abba.-mondta Jeff.
-Hahaha nagyon vicces.-mondta Jane.
-Szerintem is!-és röhögve elsétált.

10.rész

Éjszaka közepe van az erdőben aludtunk el. Kómában vagyok.

-Ann! Te sem tudsz aludni?-kérdezte Jeff.

-Nem.

-És én sem.-mondta BEN. Sokáig beszélgettünk. Hirtelen valami kis fényt pillantottam meg. Egy lámpás lehetett. Egy ember közeledett. Aztán egy ponton megállt.

-Srácok nézzétek!-suttogtam és mind ketten odakúsztak mellém.

-Úristen.-és Jeff az arcához kapott.

-Mi az?

-Az Zalgo!

-Csssssss-mondtuk. Akkor jött az amin elvileg megkellett volna lepődnünk. Jack szaladt Zalgohoz.  Én hallgattam. Még mindig hálás vagyok a képességeimnek.

-Hallassz valamit?-kérdezték.

-A végén elmondom!

Zalgo+Jack beszélgetés:

Z:-Sikerült beilleszkedned?

J:-Három Pasta már lelépett. 

Z:-Mondtam, hogy ne együtt lépjenek le! Idióta!-és pofoncsapta. -Honnan szerezted ezeket a foltokat?!

J:-BEN, Ann, Jeff.

Z:-Gratulálok.-mondta szarkasztikusan.-Slenderman?

J:-A kis kedvence lettem.

Z:-Ezt mégis honnan gondolod?

J:-A régi kedvencét miattam zavarta el!

Z:-Brilliáns.
J:-Köszönöm.

-Hogy szétverném!-mondta BEN.
-Meséljük el Slendermannek!-mondta Jeff.
-Mert biztos hinni fog nekünk.-mondta BEN.
-Megölöm!-mondtam én.
-Ajjaj...ha Annre rá jön az ölési vágy nem lehet megállítani.-lángok voltak a szememben. Elkeztem szaladni. A ház felé ahol laknak a creepypasták és ahol régen én laktam. BEN és Jeff futottak utánam. Én felugrottam a ház tetejére. Bemásztam az ablakon. Jack még nem volt a szobájában. Biztos most fog hazaérni.
 Pár perc múlva megjött. Igazából amíg ő elvolt a késemmel fúrtam egy közepes alakó lyukat az ágyra. Jack ráfeküdt. Én beledöftem a kést. Egy ideig ott szenvedett. Hál a az égnek csendesen. Én a lyuk alá tartottam egy üvegcsét. A vér belefolyt. Bementem Slenderman szobájába és a párnája alá tettem az üvegcsét. Majd kiugrottam az ablakon. Ott álltak az ablak alatt BENÉK. Én rájuk ugrottam véletlenül. Mindenki fetrengett a röhögéstől. Hirtelen valaki kijött az ajtón. Nem is egy valaki. Azt hittem Slenderman lesz az. De nem Masky jött ki meg Hoodie. Megláttak minket.
-Veletek akarunk menni!
-Jó gyertek!-mondtuk mindannyian röhögve.
-Ann sikerült?
-Igen.
-Ünnepeljük dicső Annt!
-Micsoda?-kérdezte Masky?
-Megölte Jacket!!!-mondta Jeff.
-Mmmmiiii?
-Hoodie te komolyan bírtad?
-Nem.
-Akkor jó. Zalgo csatlósa volt.-hirtelen hallottam, hogy jön ki valaki. Gyorsan mindenki a fa mögé bújt. Slenderman volt az. Ásott egy mély gödröt. Beleemelte Jacket és visszatemette.
-El is ássa? Ez nagyon genya! Miért ássa el? Ez túl....közönséges!-mondta Jeff felháborodva.
-Kuss! Meghall minket!
-Jó van na!-ott álltunk egy ideig csendben. Hirtelen a kezembe nyomott valamit, BEN. Én kérdően néztem rá. Ő mosolygott.
-Nyisd ki!

9.rész

Felkeltem. Ez a reggel nagyon más volt mint az eddigiek. A saját ágyamban keltem. A régi ágyamban. Rossz és jó érzés volt egyben. Magam mellé néztem. Ott feküdt mellettem Jack. Először ezt mondtam magamnak: "mi a szart keres ez itt?" Aztán olyan erővel löktem le az ágyamról, hogy olyat más lány nem tud az biztos. Erre felébredt.
-Mit keresel itt?! Esküszöm én is szeretem a szimetriát!!!
-Ne üvölts!-csitított. Erre beszaladt BEN.
-Mit keresel itt?-mondta szinte vörös arccal. Készült, hogy megüsse. Én időben leállítottam. Megfogtam a kezét. Tudta mire gondolok. Leengedte a kezét. Elé alltam. És behúztam Jacknek. Amúgy hálás lehet nekem. Nagyon jól nézett ki az a két nagy lila folt.
-Slenderman!!!-üvöltött Jack. Slenderman bejött.
-Mi történt?-és idegesen nézett előbb Jackre majd BENRE.
-Éppen jöttem be a szobába, hogy felkeltsem Annt mert megakartam kérni, hogy segítsen a reggeli elkészítésében. BEN bejött és azt hitte megint flörtölök. Behúzott nekem.
-BEN! Mit mondtam?-üvöltött Slenderman. Erre mindenki bejött.
-Slenderman, nem igaz amit mond!!! Itt feküdt az ágyamon Jack amikor felébredtem. Lelöktem az ágyról és ordítottam rá, hogy mit keres itt. BEN bejött és megakarta ütni aztán leállította magát. Erre én behúztam neki.
-A verekedősek húzzanak a házból! Nem bírom a konfliktusokat.
-Ne kérem ne küldje el őket! Jók lesznek.-mondta Jack. Azt az álszent pofát nem bírom tovább elhányom magam.
-Látod BEN? Meg is véd!-erre Jack álnokul mosolygott BENRE. Erre BEN idegesebb lett és üvöltött.
-NEM ÉRDEKEL KI MIT GONDOL LEÜTLEK!!!!
-BEN, ANN TÜNÉS!!!
-Slenderman. Nem hiszem el, hogy bennem nem bízol.-mondta BEN. Majd elindultunk a lépcsőn. Hallottuk fentről, hogy Slenderman felsegíti Jacket és Megkérdezi, hogy jól érzi-e magát. BEN idegesen üvöltött:
-ÁÁÁ, ESKÜSZÖM VISSZAKAPOD MÉG!-és kifutottunk az ajtón. Jeff utánunk futott. Majd Sally és a többiek.
-Ne menjetek el!-üvöltötték. Jeff BEN után szaladt. Könnyes szemmel beszélt:
-BEN te vagy a legjobb barátom! Ne haggyj itt!-és megölelte. -És te se!-aztán engem is megölelt.
-Mi is szeretünk! Nagyon..nem tehetünk semmit.
-Veletek jövök! BEN! Bárhova elkisérlek!-mondta és újra megölelte. BEN is meghatódott. Sírt.
-Jeff. Nálad jobb barátot nem tudtam volna elképzelni.-mondta. Erre a többiek kijöttek és Jack is, Slendermannel. A vak nem látta, hogy úgy nyalizik neki mint eddig senki más. Jeff odarohant Jackhez és behúzott neki.
-Jeff!-üvöltött Slenderman.
-Jaj létszi ne küldj el!!-könyörgött Jeff ál könnyekkel.
-De menj a barátaiddal!
-Neeeee!-és rohant hozzánk.
-Nem elég, hogyha simán velünk jössz?-kérdeztem nevetve.
-Nem.
-Miért?
-Olyan jó érzés megütni!
-Ugye?-mondta BEN. Már az erdőben sétáltunk.
-Hova menjünk?
-Az a ház jó lesz!-mondtam én.
-De világítanak az ablakok. Sokan vannak!-mondta BEN.
-Szerinted ez nekünk gondot okoz? Creepypasták vagyunk!
-Hát nem tudom, hogy azok vagyunk-e még.-erre mind a hárman elkeztünk könnyezni.
-NEM!! Keménynek kell lennünk!-mondta Jeff.-Megbosszuljuk még azt a kis állszentet!

8.rész

-Elkezdhetünk bepakolni.-mondta Slenderman.- Ann választ szobát először!
-Bármelyik jó lesz.-üvöltöttem. És leültem kint egy padra. Mindenki bent volt. Pakoltak. Reméltem, hogy idejön valaki. Egy ideig nem jött senki. Álltam volna fel, hogy bemenjek.
-Ne, ne menj el!
-Ki az?-kérdeztem attól a hangtól aki titkokzatosan elvileg figyelt engem.
-Szia Jack vagyok.
-De jó mégegy Jack. Most dobtuk ki az előzőt. Hogyan néztél engem? Észre sem vettelek.
-Tudok láthatatlan lenni.-majd mosolygott.
-Szoktál ölni?
-Neeeeeem. Azért ilyen véres a felsőm.-mondta szarkasztikusan.
-EMBEREK ITT EGY ÚJ CP!!!!!!
-Micsoda?
-Creepypasta.
-Ezaz.
-Miért?
-Titeket kereslek mióta.
-Miért?!
-Tudod L.Jack egyik jó barátom volt.
-Még mindig az?
-Nnnem.
-Akkor jó. Slenderman!! Gyere!-ő kijött és beszélt vele. Amikor visszamentünk, szorosan egymás mellett baktattunk. Talán túl szorosan. Nem akartam magamtól eltaszítani csak most jött. Aztán átkarolt ez mégjobban zavart. Majd láttam, hogy BEN kijön. Tudtam, hogy baj lesz. Persze, hogy minket lát meg először. Odajött. Szó szerint letépte rólam Jacket (ezért hálás vagyok) és behúzott neki. Egy bazi nagyot. Jacknek rögtön belilult a szeme.
-Nyugi nem hajtok a csajodra...
-Honnan tudtad, hogy a csajom?
-Hát nem is tudom.....A BAZI NAGY POFONBÓL TALÁN!!
-Bocs. De így legalább tudod, hogy ne ölelgesd a csajom.
-Honnan tudtam volna, hogy a csajod?
-Nem tudom....de tudnod kellett volna, hogy ne lehet egyből ráhajtani egy olyan csajra akit nem ismersz.
-Jó okostóni.
-Húúú ez nagy beoltás volt. Azta.
-Húzz el!
-Ja ezt pont te mondod aki most jött ide. Figyu a másik szemed alá is kapsz. Szeretem a szimetriát!-és aranyos kis mosolyt vágott. Én megöleltem és elvezettem, hogy a szimetria ne valósuljon meg. Jack ott hevert a földön. Majd felállt odament Slendermanhez és beárulta BENT. Slenderman odaintette BENT magához. Ő oda ment. Leültek. Én távol voltam de képességeimnek köszönhetően mindent hallottam. BEN is tudta, hogy hallom.
-Szóval. Tudom milyen a szerelem.
-Én is. -mondta BEN mosolyogva. Én is mosolyogtam.
-Tudok róla. Szóval azért nem kellett volna megpofozni. Vagyis ez kicsit több volt.
-Tudom de nagyon szemét srác. Nem tartozik közénk.
-Lehet majd én is figyelni fogom és ha úgy érzem, hogy igazad van elküldöm.
-Nem hiszel nekem?-majd Slenderman oldalra fordította a fejét és oda biccentett. Láttam, hogy Jacket mindenki bírja. Körülötte ülnek és nevetnek. De hirtelen meghallottam, hogy mindenkit csicskáztat.
-Jane bemennél és választanál nekem egy szobát. És a nagyon helyes mosolyával rá mosolygott. Undorító. Majd megint BENRE figyeltem.
-Szóval ha mégegyszer baja esik téged doblak ki!-mondta és felállt. BEN ott ült magába zuhanva. Oda mentem hozzá. De Sally megelőzött. Kettesbenakartam vele lenni.
-Mi a baj?-kérdezte Sally.
-Mindegy. Semmi baj nincs csak gyakorlom a szerepem.
-Milyen szereped?
-A mai áldozatomat, hogy öljem meg.
-Ja jó.  Szia!
-Szia.
-Szia BEN.-mondtam és leültem mellé.
-Nem tudom, hogy állom meg, hogy ne üssek bele.
-Tudod mit? Majd én ott leszek. És megakadájozom!
-Jó.-majd megint jött egy bámulós rész. Bámultuk egymást. Aztán megcsókoltuk egymást.
-Vacsora!!!!!
-Jövünk!!-és egymásba karolva mentünk be.

Így telt a vacsora

7.rész

Reggel van. Mint mindig.
-De jó, hogy felébredtél Ann. Nézd, ebbe a bőröndbe pakold be a az összes cuccod.-mondta Slenderman.
-Mmmiért?
-Mert érdekes módon. Elmegyünk kenpingezni. Vagyis ijeszgetni a kenpingezőket.
-De király!!! Máris pakolok!
-Okéé.-mosolygott. Majd tovább ment. Én elkeztem pakolni mindent ami a legfontosabb. pl.: pizsama (mint egy átlagos ember), törülköző (mint egy átlagos ember), majd bepakoltam a kés gyüjteményemet, a karate ruhámat, a varró készletemet. Ruhákat nem szoktam bepakolni mert mindig ugyanabba a ruhába vagyok. Majd sorakoztunk az ajtó előtt. Mindenki kint volt csak L.Jack nem.
-Jack gyere már!!!!-üvöltötte Slenderman.
-Jövök!!-szaladt le a lépcsőn de véletlenül elejtette a bőröndjét. És kinyílódott. Az összes cukorka kigurult a parkettára.
-Miért csinálsz plussz munkát nekünk?-kérdezte Slenderman fejcsóválva. Aztán mindenki elkezte felszedni a földről a cukorkákat. Végül sikerült az összeset visszarakni az eredeti helyére.
-Indulhatunk vagy van kedve valakinek még kiborítani valamit?
-Nekem mindig van kedvem kiborítani valamit!!!!-majd Jeff odament L.Jackhez és újra kiborította a bőröndjét.
-Ezt nem kellett volna megtenned!-mondta gonosz fejjel Jack.
-Hé ez az én szlogenem!-mondta BEN.
-Nem érdekel kinyírom azt a nyomorékot! Régóta keseríted az életem. Belefáradtam. Végre eljött az a pillanat amikor senki sem ellenzi, hogy megöljelek.-mondta.
-Én ellenzem! -mondta Jane.
-Komolyan pont te akarod megvédeni? Na jó senki se normális.
-Hát ha feltűnt volna véres a szemem embereket ölök, ő veséket eszik, te cukorkákat osztogatsz. Alapból senki nem normális.-nevetett BEN.
-Te is bekussolhatsz.
-Téged meg kidoblak innen ha így viselketsz mermi egy összetartozó család vagyunk és aki kavar az ne legyen a család része.-mondta Slenderman. Maj Sally aki az ölében tartózkodott lehuppant és odament L.Jackhez. Elkezte lögdösni és ezt mondta.
-Menj el, menj el.
-Mi van azt hiszed erősebb vagy kislány?-Jack a hajánál fogva felemelte Sallyt megpofozta és megtépte a haját. Én odarohantam.
-Mi bajod van neked? Ez egy kislány és csodálod, hogy utálunk? Nem tudm mire gondolsz ilyenkor.-majd tökönrúgtam és elvettem tőle Sallyt. Ő sírt az ölemben. Én nyugtattam.
-Emberek!!!!!-szaladt ijedten Masky felénk.
-Mi történt?
-Nézzétek az újságot!!!! Zalgo!Tudja hol lakunk. Tudtam, hogy nem lehet megölni sem megsebesíteni, attól még kellett bátorság ahoz, hogy Ann leszúrja. De mindeggy. Azt tettete, hogy rosszul van. Valakitől azt is megtudta, hogy kenpingezni megyünk és elindult odafelé. Semmi baja Sally kell neki!!!!
-De miért kell neki Sally?
-Én tudjam?-Sally egyre szorosabban ölelt.
-Nem mehetünk kenpingezni. De itt sem maradhatunk. Keresni kell új házat. De erdőben.
-Én tudok egy helyet.-mondtam.
-Erdőben van?
-Igen ott laktam régen a szüleimmel. Régóta elhagyatott az a ház.
-Honnan tudod, hogy azóta senki nem költözött oda?
-Néha kimegyek az erdőbe és hallgatom, hogy van-e ott valaki.
-Mennyire nagy?
-Elférünk benne. Csak szűkösen. Végül is most dobtuk ki Jacket.
-Nem is szóltatok! Elakartátok titkolni?!-szólt E.Jack.
-Nem te hülye! A másik Jack.
-Ja tényleg.
-Akkor mire várunk tapsra? Induljunk. Ann megy elöl! Bárkit megláttok leszúrjátok! Mehetünk.




                                                                     *



-Jó lesz?
-Ez nem kérdés király!!!!-szólt BEN és átölelt.

6.rész

-Jó reggelt!-mentem le a reggeliző asztalhoz. Mindenki szomorúan ült az asztalnál.-Mi történt?-kérdeztem és leültem BEN mellé.
-Sally elszökött.
-Mi?! Megkeresem!-mondtam.
-Túl veszélyes! Bárhol lehet.-mondta Slenderman.
-Nem érdekel! Meg fogom találni!-mondtam elkötelezve. Felálltam felvettem a dzsekim és elindultam. BEN kiszaladt utánam és ezt üvöltötte:
-Jövök veled!
-Nem. Ez most az én feladatom.-mondtam és hátat fordítottam neki. Sally nagyon fontos volt számomra.
 Bejártam az egész erdőt. Majd elkeztem épp aggyal gondolkodni. Mit szeret Sally? Játszani. A múltkor "teáztam vele"(meg a maciaival). Elmentem egy kávézóba. Majd elmentem egy játék boltba. Sehol nincs. Majd lepakoltam és ettem valamit. Gondolkoztam közben. De semmi nem jutott az eszembe. Majd megpillantottam Zalgot. És láttam nála egy zsákot. Gyorsan odalopóztam egy fa mögé. Közel álltam hozzá. Túl közel. Ő volt maga a sátán. Ő hozza a pusztulást és a fájdalmat a világra. Tőle mindenki fél. Még az olyan nagyképüek is mint Jeff. Újra kinéztem a fa mögül. A zsákját kötözte ki. És kiemelte belőle Sallyt!!! Ezt mondta neki:
-Ha nem fogod be a szádat kinyirlak!!
-Mi a terved velem?-modta Sally. Nem ilyedt meg Zalgotól.
-Fogd be!-kiemeltem a késemet a zsebemből. Lassan csendesen odalopóztam Zalgo mögé. Úgy éreztem végre megtehetem azt amire régóta vágytam. Sok összetűzésem volt vele. Emeltem a késemet a levegőbe. Sally meglátott és elmosolyodott. Zalgo hátrafordult. Nem hagytam, hogy mozduljon. Belé döftem a késemet, felkaptam Sallyt az ölembe, és rohantam ahogy csak tudtam. Hallottam Zalgot üvölteni a háttérben. Nagyon messze voltam a creepypasta háztól. Felugrottam egy ház tetejére. Onnan néztem, és halgattam. Hirtelen Sally megszólalt:
-Köszönöm!
-Mi semtermészetesebb! Nem hagytuk, hogy.....mindegy. -majd újra felkaptam az ölembe és egyik ház tetejéről a másikra ugrottam. Megérkeztünk. Bementem az ajtón Sallyvel az ölembe. Ő kipattant a karjaimból és odafutott Slendermanhez és ölelte ahogy csak bírta.
-Annyira aggódtam. Szeretlek Sally nagyon!-mondta és erősebben szorította. Mindenki odagyűlt hozzájuk. Én csupa véres voltam, kimerült a sok ugrálástól. Alig ettem valamit, sebes voltam mert ahogy rohantam Sallyvel az ölemben egy csomó szúrós növény karcolt. Egyszóval kivoltam. Ott helyben elájultam.
-Szia.-BEN ült az ágyam mellett és és az ott fekvőt (engem) ápolt. Fertőtlenítette a sebeimet.-Nagyon kedves voltál. Sally nagyon nagy kincs nekünk.
-Semmiség.-nem tudtam megmozdulni a fáratságtól. -Mit csináltatok amíg "elvoltam"?-BEN elkezdett nevetni.
-Mindenki csöndben ült az asztalnál. Amúgy hol találtad meg Sallyt?
-Zalgo rabolta el.
-Mi?! És mit csináltál?
-Leszurtam.
-Ez komoly?! Szeretlek!-és megölelt.
-De nem vagyok biztos benne, hogy meghallt.
-Nem baj. LESZURTAD!!
-Hát...-BEN lerohant a szobámból. Pár percbe tellett és mindenki feljött. Sally is.
-Ez komoly?!-mindenki ezt kérdezte.
-Emberek! Haggyjátok már lélegezni!-mondta Slenderman.-Mindent köszönök.-mondta
-Semmiség.
-Nem igaz! Megmentetted Sallyt .... Zalgot. És ez semmiség?!-mondta Masky.
-Bármelyikőtök megtehette volna.
-Megtette bármelyikőnk? Nem.
-Na jó talán mégsem semmiség.
-Hátnem.

5.rész

Reggel van. Fáradt vagyok. Hirtelen BEN kopogott a mellettem lévő falon. Ez az a jel volt, hogy ébren van. Kimentem a folyosóra és megvártam amíg ő is kijön.
-Heló!-mondtam fáradtan.
-Jó reggelt csipkerózsika!
-Ki akarsz jönni az udvarra?
-Aha!- reggel harmatos a fű, le tudunk ülni a padra.-sötét volt a lakásban. Épp ezért amikor kimentünk az udvarra, láttam, hogy BEN pupillája összeszűkül. Ő is azt nézte ahogy az enyém szűkült össze. Majd egy ideig bámultuk egymást a padon ülve. Majd BEN hirtelen megszólalt.
-A világért nem cseréltem volna le a szemeidet. (a másik énemre gondolt)-szerencsétlennek éreztem magam. Mert meghatódtam és a könnyem belefolyt a sebembe ami a szememnél van. Csípett. Elkaptam a fejem. BEN elmosolyodott. Majd megölelt. Én bőgtem tovább. Ő megkérdezte:
-Miért sírsz?
-Nagyon sok ideje nem kaptam ennyi szeretetet senkitől. Köszönöm.
-Eröltetném ha nem lennék veled kedves.
-Most akkor ki a pasid BEN vagy Jeff?-kérdezte L.Jack.
-Fogd be!-mondta BEN.
-De komolyan kérdeztem!-mondta megint L.J.
-Te...-nem engedtem BENnek, hogy válaszoljon. Tudtam, hogy veszekedés, verekedés lesz belőle.
-BEN...a pasim.-BEN kérdően nézett rám és dühösen. L.Jack rohant be a házba. -Bocsánat...nem akartam, hogy verekedjetek..
-Megelőztél...
-?
-Most akartam megkérdezni, hogy akarsz-e velem járni.
-Komolyan?
-Neeeem, hazudok!-mondta szarkaztikusan. Majd utána megpuszilt. Nem sokáig lehettünk kettesben mert szinte mindenki kirohant a kertbe.
-Komolyan jártok?
-Na ne!
-Ez, hogy lehet?-igen elég sokan kérdezgettek. Rá néztem BENre tudtam, hogy ugyanarra gondolunk. Jó szerepjátékos vagyok.
-Miért vagytok ilyenek?! Miért ilyen nagy szám ez? Amúgyis nem kapok levegőt tőletek olyan közel álltok hozzám!-ez a mondat nevetséges volt. Elkeztem röhögni. Úgyhogy a tervünk nem sűlt el jól. Mindenki őrültnek nézett.
-Egyik percben kiabálsz a másikban pedig röhögsz. No comment. Menstruálsz?-kérdezte Masky. Én elkeztem kergetni. A többiek megunták a bámulást és bementek a házba. BEN pedig ült és röhögött. Amikor befejeztem a kergetést, akkor kifulladva visszaültem mellé, és én is röhögtem.
-Nincs kedved eljönni velem valahova?
-De. Hova?
-Nem mindegy? Első számú szabály: Soha nem érezheted magad rosszul a jó öreg (15 éves) BENnel!
-Jó!-majd elmosolyodtam. Mikor odaértünk a "helyre" rájöttem mire készül. Videojátékokat akar lopni.-Na ne!
-Miért? Van jobb ötleted?
-Nem.-bementünk az álruházba. Kapucnit húztunk a fejünkre. Telepakoltuk a zsákokat, videojátékokkal, majd mentünk volna ki az ajtón.
-Bocsánat fizetni kéne!-mondta a pénztáros. BEN mégmindig hátrafordulva letette a zsákokat, odament a pénztároshoz és ezt mondta:
-Tudod mit? Most megfizetsz! Jaj de humoros vagyok!-majd leütötte és belédöfte a kést.
-Ez profi volt!-mondtam neki.
-Oh tudom!-majd elkeztünk rohanni. Éppen hazafelé tartottunk amikor BEN azt mondta:
-Te haza akarsz már menni?
-Hááát....
-Nem? Tudtam! Akkor mutatok valamit!
-Oké..-elvezetett engem egy gyönyörű rétre tele virágokkal.
-Ez nem illik hozzád.-mondtam.
-Nnnem?..akkor máshova is mehetünk.
-Attól, hogy járunk nem kell megváltoznod!
-Ja jó tudni. Még nem jártam senkivel.-de cuki. Ez nagyon aranyos volt tőle. Visszamentünk a házba és közben egymás kezét fogtuk. Majd odaértünk a ház ajataja elé. Nyitottam volna ki az ajtót, de BEN megfogta a kezem és megcsókolt.
-Nem akartam bent megtenni.-nem akartam elpirulni de sajnos elpirultam. BEN bement a házba én egy pillanatra kint maradtam és elgondolkoztam.
-Na hol voltatok?-kérdezte BENtől E.Jack.
-Ó szünj már meg!-utána bejöttem az ajtón és odamentem hozzájuk.
-Létszi hadd beszéljek BEN barátommal nélküled.
-Jó.-és elmentem. Nem értettem, hogy mit titkol előttem Jack.
-Szóval BEN! Hol van a régi BEN? Mi történt veled? Azóta, hogy bele vagy habarodva folyamatosan ideges vagy, kiabálsz és nem törődsz velünk!
-Igaza van!-kapcsolódott bele a beszélgtésbe Jeff.
-Soha nem foglak titeket "elhagyni" igérem! Még mindig ugyanannyira szeretlek titeket. Tudjátok azért voltam ideges mert még sosem jártam senkivel.-majd megölelte őket.
-Te kis huncut!-mondta Jeff röhögve.

4.rész

-Jó reggelt!-mondta Jeff az arcomba lihegve.
-Mi ez a nagy sietség?-kérdeztem.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
-Mi van?-kérdeztem Jeffet. Majd amikor észrevettem a vörös hajamat rájöttem mi a baja. Nekem egyetlen nagyon fura dolgom, hogy a szülinapomon más "én" leszek. Hosszú történet.
-Így jobban nézel ki.-mondta BEN.
-Köszi.-mondtam én.
-Nem lehetne minden nap szülinapod?-mondta Jeff.
-Az előző éneden nem nézett ki olyan jól a hajad.-mondta E.Jack.
-A ruhád is jobb. Az előző kicsit gagyi volt.-mondta L.Jack.Nagyon elkezdett rosszulesni, hogy ennyire nem tetszett nekik a régi énem.
-És a szemed..
-Elééééééég! Ha nem tetszem nektek akkor miért fogadtatok be? Miért nem tartjátok meg magatokban a véleményeteket?! Nem gondoljátok, hogy ez valakinek rosszulesik? Én is lány vagyok és a lányok többsége utálja ha lenézik. Attól, hogy creepypasták vagyunk attól vannak érzéseink! Mindenhol ahová csak mentem fájdalmat és kínzást kaptam. Miért kell nektek is ezt csinálni?!-majd berohantam a szobámba, és sírtam. Egy idő után elhallgattam. Néma csend volt. Ami ritka. Azt gondoltam elszégyelték magukat. Résnyire nyitottam az ajtót. Nem volt senki a konyhában. Kilépte az ajtón és majdnem bőgni keztem. Egyedülhagytak ők is mint mindenki. Vagy elmentek ölni nélkülem. Sétáltam volna vissza de hirtelen BEN lerohant rámugrott és ledöntött a földre.
-Tudod csak úgy értettük, hogy barna hajjal is vonzó voltál, de így mégjobban. Ezt akartad hallani? És azért fogadtunk be legelősször mert vonzó voltál a barna hajaddal!-majd elvigyorodott.
-Köszönöm.-majd adtam egy puszit az arcára. -Tudtad, hogy ez az énem mit imád a legjobban csinálni?
-Mit?
-Videójátékozni.
-Kifejezetten jobban szeretem a .......z összes énedet.-és megint elvigyorodott.
-Menjünk. De a többiek hol vannak?
-Elmentek együtt........ööö...
-Ölni? Tudtam.
-öööö....igen ölni mentek.
-Akkor jössz videújátékozni?
-Aha.-sokáig elvoltunk a videójátékkal, amikor csöngettek.
-Én megyek nyitni!-mondta BEN.
-Jó nekem most úgysincs kedvem odatolni a képem.-BEN kinyitotta az ajtót. Bejöttek a többiek. "Ez tetszeni fog neki?" "Ezt szereti?" "Már nem haragszik?" "Milyen kedve van?". Mire készülnek? Valami azt súgta nem ölni voltak. Elkeztem ugrálni. Nem tudom miért jó kedvem volt és amúgyis szeretek ugrálni. Jól van na azért ugráltam mert éreztem, hogy a szülinapom alkalmából készülődnek Sally mondta.
-Ann, gyere le egy kicsit!-mondta Slenderman. Gyorsan úgy tettem mintha nem tudnám miről van szó.
-Miért?
-Csak. Gyere le.
-Jó jövök.-lementem a lépcsőn. És láttam egy óriási csomagot.
-Boldog szülinapot!-kiálltotta mindenki egyszerre.
-Ez mi?
-Bontsd ki!-kibontottam. Volt benne egy Karate ruha, egy varró készlet és egy trambulin.
-Köö..szi. Nagyon kedvesek vagytok. Nem tudom, hogy köszönjem meg.
-A karate ruha az én ötletem volt!-mondta Jeff.
-A varró készlet az enyém!-mondta Jane.
-A trambulin az enyém!-mondta BEN és egymásra mosolyogtunk.

3.rész

-Tudod jól, hogy rá is rászólok!-"hát én most elslisszanok" tudtam, hogy erre gondol Jeff.
-Mit hoztatok?-kérdezte Masky.
-Te is ott voltál velünk!-mondtam és utána jutott eszembe, hogy ezt nem szabadott volna elmondanom. Slenderman éppen szidta volna le Maskyt de megelőztem.-Vagyis lélekben voltál velünk. Tudjuk mennyire szeretsz vásárolni.
-Mennem kéne esteledik..-mondta Slenderman.
-Hova mész?-kérdezte BEN.
-khm.
-Ja igen.-majd Slenderman kilépett az ajtón és becsukta maga mögött.
-Hova megy?-kérdeztem.
-khm.
-Ja igen.-erre mindenki elkezdett nevetni.
-Ann! Beszélnem kell veled!-mondta Sally.
-Jó gyere.-és félreálltam.-Igen?
-Van egy titkom!
-Mi a titkod?
-Ne mondd el senkinek se!
-Rendben.
-BENről van szó.
-Mondd mert sietnem kell!
-Jó. Mikor van a szülinapod?
-Holnap. Miért?
-Nem érdekel téged?
-Nem, nem igazán.
-Jó. És ne mondd el magadnak de BEN meglepetés bulit szervez!
-Jó nem mondom el magamnak! Megigérem!-rámosolyogtam és megölelgettem. Ő szögdelve elillant.
-Mit mondott?- kérdezte Jeff.
-Semmit. Nem mondhatom el se neked se magamnak! Megigértem.
-Akkor...jó. Sajt.
-?
-Semmi.-én elkeztem nevetni. -E.Jack hol van?
-khm.
-Ja igen.
-Haggyjátok már abba!!!!-mondta L.Jack.
-Miért kell mindig elrontanod a kedvünk?
-Beszoltál?
-Igen és akkor mi van?-ajjaj keztem félni, hogy mindenki korházba kerül. És én oda nem akarok visszamenni. (hosszú történet később visszatérünk rá).
-Fiúk! Ne csináljátok már!
-Nézd csak a kis csajod is beleszól a vitánkba! Cicuska!-oké, én mondtam, hogy ne verekedjenek de ez már tényleg sok volt és...
-Hoppá, hoppá!-mondta BEN.
-Ez nagyot csattant!-mondta Masky.
-Pofabefog! Mertmindjárttiiskaptokazbiztos!
-Okééé.
-Megártott neki a pofon!-mondta megint BEN. Jeff nem szólt semmit. Nem tudott. Mert..fulladozott a röhögéstől. Jack felfutott a szobájába depizni.
-Ez ügyes volt!
-Köszi. Egy kérdés...miért ölelget?-mutattam Jeffre. Aki közben röhögött.
-A háláját akarja kifejezni!
-Ja bocs. Nálatok ígyszokás?
-Nem, csak nála.
-Jó...
-EMBEREK(vagyis nem emberek) ITT A VACSORA!-kiáltott Masky! -Nee. Megint vese!
-A fenébe!-mondta mindenki kórusban.
-Pasták! Hoztunk jó sok vesét!
-De, jó még "sosem" kóstoltam!-mondta BEN flegmán és szarkasztikusan egyszerre.
-Ne légy ilyen! Tudod milyen sokat dolgozott ezen E.Jack?
-Igen de legalább élvezte.-mondta BEN.
-De fincsi!-mondta Jeff fintorogva. Sajnos pont E.Jack mellett ült és amikor Slenderman elfordult a veseevőnk aranyos mosollyal tarkónvágta.
-Tarkónvágott!-kiabált Jeff. Amikor befejezte a mondatot Jane odament és ő is tarkónvágta.
-Kösz..Képzeld, kedves barátom Jack is megtette az előbb. Komolyan érzem, hogy mennyire szerettek!
-Ha a tarkónvágás a szeretet jele akkor...-és tarkónvágta mindenki.
-Ez aranyos lenne ha nem szédülnék.
-Nem hiszem el, hogy most nem akarlak megütni!-mondta L.Jack.

2. rész

Reggel van. Lepillantottam a földre és ott aludt Jeff. Akkor jutott eszembe, hogy mekkora szerencsével jártam, amikor este rájuk találtam. Nagyon korán lehetett. Mert ha fülem nem csal akkor mindenki szuszogott.
-Ann! Éhes vagyok!
-Sally! Várj, hátha találok valamit.-majd ölembevettem és lesétáltam vele a konyhába.-Nem igaz csak vese van ebben a házban?
-Hát Jack mindig túl sokat hoz és nem tudjuk hova tenni.
-Leszokatna róla.
-Hát nem fog.
-Ti meg mit csináltok?-mondta Jane.
-Felébresztettünk?-kérdeztem.
-Nem.
-Mizu hisztike?-Jeff volt az éppen jött le a lépcsőn.
-Jeff! Reggel van ne szivass!
-Nem mindegy, hogy reggel van vagy este?
-Jeff!
-Jólvan na! Nyugi.
-Már megint felbosszantottad?-mondta BEN nevetve.-Slendyke már felébredt?-hirtelen kiáltás hangzott az emeletről.
-Ne akard, hogy felpofozzalak BEN!-mondta Slenderman. Majd lejött Masky Hoodie és L.Jack (nem a vese evős)
-Kérsz cukrot Ann?-mondta L.Jack.
-N...Nem.
-Hagyd már békén!-mondta Jeff.
-Jaj de cuki! Megvédi a csaját!
-NEM A CSAJOM!
-Jaj én is ezt mondanám. Cukika!-majd belecsípett az arcába. (Jeff arcába)
-Na most megkapod a magadét!-azzal Jeff elővette a kését.
-Fiúk!-mondta Slenderman.-Ne itt öldököljetek! Csupa vér lesz a szőnyeg most tisztítottam ki. Amúgy se verekedjetek!......és....vágdossatok. Ann és BEN elmennek vásárolni, ti meg ma nem mehettek ki a házból!-Sally éppen Smile doggal játszott.
 Én elindultam BENNEL vásárolni. Integettem Jeffnek ő meg visszaintett és lehajtott fejjel távolodott el.
-Tuti beléd van zúgva!
-Ki?
-Khm...
-Ja Jeff? Még csak egy napja ismerjük egymást! Hogy feltételezhetsz ilyet róla?!
-Neked is tetszik.
-Csak egy kicsit...-majd elkeztünk nevetni. Elértünk a bolthoz.
-Ismertetem a tervet! Először is bemászunk a hátsó ablakon hang nélkül. Bárki meglát, leütöd. Telepakolsz mindent zseb, zacsi, retikül, táska, bőrönd,
-Jó, jó értem mindent!
-Igen. Nos utána odamégy, hogy kifizesd a cuccot ehelyett leütöd az eladót.
-Nincs ebben túl sok leütés?
-De.. de ez most mellékes. Amíg te "fizetsz" én széttöröm az érzékelőt ami érzékeli a nem kifizetett árut ha kimegyünk az ajtón. Majd kirohansz és így az egyész PERFECT. Ok?
-Mi volt az eleje?-megjelent mögöttünk Masky.
-Te mit csinálsz? Hogy kerültél ide?
-Nem volt nehéz. Lenyomtam a kilincset kitoltam az ajtót, kiléptem rajta, becsuktam magam mögött...
-Szellemes.-az akció ment!
-Készen is volnánk!-mondta Masky. Hirtelen csörgött Ben telefonja.
-Halló, ki az? Ja te vagy az figyelj most nem érek rá szia!
-Ez ki volt?-kérdeztem.
-Ja, a srác akit zaklatni szoktam. Nem nagy cucc.
-Ügyesen csináltad!
-Mit?
-Az ütéseket.-ez komoly? mindenki csak úgy itt terem?
-Szia Jeff! Az volt hogy nem mehetsz ki a házból.-közben hazaértünk.
-Hoztál cukrot? Kifogytam belőle!
-Jack direkt hergeled őket?-mondta Slenderman. Jack csak simán bólintott.
-Jeff meg mindig ijeszgeti Sallyt! Azt miért nem veszed figyelembe?-Slenderman csak sóhajtott.

1. rész

Ezt nem hiszem el! Az erdőnek soha nincs vége?! Ez szánalmas kérdés. Jó akkor most leállok. Abbahagyom a futást és megpróbálok gondolni. Először is a képességeim: 200 m-ről bármit meghallok,
                                                                                                                     6-7 m magasra tudok ugrani
Várjunk! Hallok valamit! Egy ház! Jó sokan vannak. Jobb ha megnézem, hogy mi van ott. Azóta, hogy megöltem a szobatársamat Tinát, azóta nem műveltem semmi nagyon durvát. Ez ma reggel volt de akkor is. :)
 Végre! Jól néz ki ez a "házikó". Felugrotam a tetőre és hallgattam ami bent folyik.
-BEN! Jeff! Ne dobáljátok a veséket! Nem szép dolog más vacsorájával játszani!
-Mer a gyikolászás és a vese evés normális?
-Nem....De ez Eyeless Jack vacsorája! Ő is akar enni!
-Slendy van még elég belőle!
-NE HÍVJ SLENDYNEK!
-Jó nyugi!-na most éreztem azt, hogy én ide tartozom. Lemásztam a háztetőről és bekopogtam az ajtón.
-Ha ez egy normális ember lesz....Megeszem a veséjét!
-BEN te nem is eszel vesét!
-Akkor csak dobálózok vele!
-Azt már nem!-mondta Slenderman. Kinyitotta az ajtót.
-Helló Ann vagyok!-először végigmértek, majd amikor észrevették, hogy az egyik szemem kék a másik barna és vér folyik belőle ez volt a reakció:
-Kerülj beljebb!-mindenki leült az asztalhoz.
-Várjunk egy percet! Nem te vagy az a csaj az újságból aki meggyilkolta a szobatársát?-mondta egy teljesen normálisan kinéző lány.

A tetőtéri szobám

-De és...BÜSZKE VAGYOK RÁ!
-Máris szimpi!-mondta Jeff.
-Ezaz!-mondtam.
-Szeretnél itt lakni?-mondta Slenderman.
-Annyira örülnék!
-Szüleid?
-Meghalltak.
-Üdv a clubban!
-Jeff! Nem tudod végre befogni a pofád?!
-De igen Slendy!...ajjaj..-imádom a társaságot.
-Na kit akarsz szobatársadnak?-kérdezte Slenderman.
-Én aztán nem!-mondta Jane. (a normálisan kinéző csaj)-És amúgyis nekem van szobatársam. Sally.
-Nekem Jeff!-azzal BEN átkarolta Jeff-et. -Slenerman mindig egyedül alszik. A kis vese evőnk Laughing Jackel. Masky Hoodieval. Úgyhogy te egyedül!
-Jó nekem az is megfelel...
-Biztos?-mondta Slenderman. Én csak bólintottam.
 Az ágyamban feküdtem és nem bírtam elaludni. Tudtam, hogy mindenki a szobatársával szórakozik és csak én vagyok egyedül mint mindig. Hirtelen nyilt az ajtó, én rögtön felpattantam és kezembe vettem a késemet.
-Nyugi én vagyok!-modta Jeff.
-Ja, szia!-én leültem az ágyamra. Ő leült mellém.
-Tudom, hogy nehéz megszokni minket..
-Dehogy, szó sincs róla. Csak...
-Egyedül vagy egyszobában...szar érzés ugye?-hirtelen odajött hozzánk Smile dog, felmászott az ágyra és elkezdett nyalogatni.-Szeret téged!-én mosolyogtam.
-Nem várnak téged?
-De! Go to sleep!
-A jó anyád!-Jeff elkezdett futni én meg utána. Majd Jane kihajolt a szobából.
-Sally nem tud aludni tőletek!-majd becsapta az ajtót.
-Az fáj neki ha jól érzem magam.-majd elkeztünk nevetni. Aztán egész éjszaka kopogtatósat játszottunk. Bekopogtunk egy szobába majd visszarohantunk az enyémbe.