19.rész

-Kész Jeff ruhája. Az övé fekete fehér.
-Oki!!-mosolygott Jeff.-Felveszem!
-Maradhat is rajtad. Srácok ti is vegyétek fel!
-És a te ruhád?-kérdezte Toby.
-Majd felveszek valamit nincs már idő megvarrni.
-És mégis mit veszel fel?
-Farmer, ...
-Már rosszul kezdődik!!-mondta Hoodie.-Nézz ki jól. Ne ilyen átlagosba menjél mert..Ellen tuti "villogni" fog!
-Igaz..akkor gyorsan varrok valamit!
-Ez a beszéd!
-Ti készülődjetek addig!
-oké.

1 óra múlva..

-Na?-krdeztem miközben mentem le a lépcsőn.
-Nagy...jól nézelki.-mondták.
-Értem a célzást...nincs más!-mondtam.
-Nem. Tényleg jó!-mondta Jeff.-Mazkod nincs?
-De.-és felvettem.
-Menjünk. Te és Toby karoljatok egymásba és úgy menjetek!-mondta Hoodie.
-Oké- mondtam mit sem sejtve arról amit terveznek. Elindultunk. Lehetett érezni a feszültséget. Az út közepén megálltam.
-Féltek?
-Izgulunk.
-Én is. A lényeg, hogy legyünk magabiztosak.
-Oké.-megérkeztünk. Égtek a fények. Tudtam, hogy akárhányszor megfogom látni BENt nem fog érdekelni. Mindenki megállt az ajtó előtt. Sóhajtottunk, és felvettük a maszkokat. Beléptünk az ajtón. Egy csomó ismeretlen arcot láttam. Biztos Ellen idehívta a csatlósait. A szememmel BENt kerestem. Persze, hogy Ellen kezét fogta. Próbáltam nem feltünően bámulni. De észrevett. És felismert. Elkezdett furakodni a tömegen keresztül felém. Én elkeztem sietni az ellenkező irányba.
-Hova mész?! -üvöltötte Toby. Nekem sírnom kellett a kínos helyzettől. Láttam, hogy BEN is fut utánam. Kirohantam az erdőbe. Úgy rohantam mintha kergetnének. Láttam, hogy BEN úgy rohan mintha üldözne. Egy kis idő múlva lehagytam. Megálltam és lihegtem. Úgy éreztem mintha kiugrana a szívem a helyéből. Kezdtem szédülni. Rosszul éreztem magam. Közben azt gondoltam, hogy futnom kell mert ha nem utolér akkor gáz van. Rohantam. Nem tudom mi történt de elájultam.
 Reggel volt amikor felébrettem. Az erdőben feküdtem. Magam mellé néztem és ott láttam BENt mellettem feküdni véresen. Megijedtem. Odamentem hozzá és próbáltam felébreszteni. Hallgattam a szél susogását, amikor hirtelen felfigyeltem valakire. Felém sétált. Éreztem. Megállt egy fa mögött.
-Ki az?!!-üvöltöttem elkeseredetten. És sírtam. Toby volt.
-Mi történt?-kérdezte. Én odarohantam és megöleltem. -Egész éjszaka kerestelek.
-Szeretlek.
-Én is.-hallottam, hogy BEN ébredezik. Rögtön odafordultam. Odajött hozzánk. Én Toby előtt álltam. A kezével lelökött a földre és behúzott Tobynak. Aztán felém fordult. Átváltottam egy olyan Anné akit senki sem ismert. Kivörösödött a fejem. Hosszú körmöm nőtt, vámpír fogam. Ami biztos hülyén nézett ki. De ha iszonyatosan felidegesít valaki nem éli túl. BEN megijedt. Láttam rajta. Közelebb mentem hozzá. Ő elkezdett könnyezni. Nála a könnyek nem az ijedést fejezték ki. Az arca ilyen volt:
"Pár napja még nem tudtunk volna megválni egymástól, most meg megakarsz ölni"
Én is sajnáltam. Sajnáltam az egészet ami történt velünk. És BEN is nagyon hiányzott. Kezdtem visszaváltozni. Méjen néztünk egymás szemébe. Mikor feleszméltem észrevettem, hogy Toby már nincs ott.