12.rész

Sajnálom most képet nem tudok csatolni mert elromlott a számitógép és tabletről blogolok. Ami azt jelenti, hogy egy ideig nem csatolok majd képeket. Köszi.
Ann

-Ez az a ház?
-Igen.
-Nem olyan rossz! Nem mintha lenne más választásunk.- tényleg jól nézett ki. Legalábbis nekem tetszett. Rögtön kiszaladt elénk Splendorman.
-De jó, hogy itt vagytok! Slenderman! De hiányoztál! Jaj ő a kis Sally akiről meséltél? És ő ki?- kérdezte és közben rám nézett.
-Ő itt Ann. Szerintem nagyon fáradtak lehetnek. Menjünk be aztán bent is beszélgethetünk.
-Rendben.- mindenki tódult befelé.-Gyorsan válasszatok szobát aztán gyertek vacsizni.- "stipp, stopp az az enyém" " az pedig az én szobám" ilyen mondatok hangoztak el az utolsó félórában.
-Én a melletted lévő szobába megyek jó?- mondta BEN.
-Azt hittem ez természetes.-majd elmosolyodtam. Aztán lepakoltam a szobámban. Hirtelen valaki kopogott.
-Gyere!-kiabáltam. Masky volt. -Szia. Mizu?
-Hoodie...
-Igen?
-Szerelmes.
-És mégis kibe?-kérdeztem röhögve.
-Elfelejtettem a nevét. Ömmm. Ja igen Ellen.
-Mi?!
-Mér?
-A legjobb barátnőm volt.
-Na ne!-azzal kirohant a szobából. És ezt kiabálta:
-HOODIE EZT NEM FOGOD ELHINNI!!!!!!!!!!!!
-Mi az?-hallottam a beszélgerésüket. Szerintem már nem kell elmondanom hogyan csináltam.
-Mi történt?-kérdezte BEN.
-Hosszú. Túl nagy itt a káosz. Nincs kedvem senkihez. Nem mehetnénk ki együtt most az erdőbe sétálni?
-A képességeid közé tartozik, hogy gondolatolvasó vagy? Pont ezt akartam javasolni. Menjünk!- én mosolyogtam majd lementünk az ebédlőbe ami most jelenpillanatban vacsorázó volt. BEN odament Splendormanhez és ezt mondta:
-Elvitelre kérjük!
-Mégis miért uriember?
-Piknikezni megyünk.
-Ééééén íiiiiiiis!
-Nem! Csak én meg Ann.
-A kis szerelmesek!-mondta Jane.-amikor elkészült a vacsi elindultunk BENNEL. Aztán lepihentünk egy helyen.
-Mindjárt itt a karácsony..
-Tudom. És örülök is! Miért te nem?
-De. Egy baj van vele...
-Mi?
-Nem járhatunk piknikezni.-aztán elmosolyodott.
-Igazad van. De majd hócsatázunk. -nem tudom miért kéztetést éreztem, hogy ellopjam a sapiját. El is loptam. Ő elkezdett kergetni.
-jaj neeeeee!-futottam nevetve. Aztán egy idő múlva elkapott. Ledöntött a földre, elvette tőlem a sapkát és megcsókolt. Aztán lefeküdtünk és néztük a felhőket. Hirtelen BEN megszólalt.
-Az a felhő épp olyan mint egy felhő.-belőlem majdnem kitört a nevetés, de fisszafolytottam. A nevetést az is kiváltotta belőlem, hogy mindezt olyan költóien mondta mintha komolyan gondolná amit mondott. Nem hagyhattam szó nélkül.
-Melyik?-erre mindkettőnk elkezdett nevetni de ugy, hogy amikor hazaértünk sem tudtuk abbhagyni.
-Min nevettek?-kérdezte Masky.
-Hosszú.-mondtuk egyszerre és mégjobban elkeztünk nevetni.
-Okééé.-mondta Masky és közben úgy nézett ránk mint akik teljesen megőrültek. Este feküdtem volna le aludni, amikor valaki kopogni kezdett. Gyorsan ajtót nyitottam. Azt hittem BEN az. De Hoodie volt az.
-Gyere be! Hallottam szerelmes vagy.
-Igen. Tényleg ismered Ellent?
-Attól függ. Szeret varrni?
-Igen.
-Akkor ismerem.
-Meg kéne hívni a creepypasta házba.
-Vvvvvvvárjunk csak egy percet...Ellen creepypasta?!
-Igen. Miért?
-Semmi....
-Mondd!
-Hosszú. És amúgyis így drámaibb hatást kelltett.
-Te is fáradt vagy hagylak aludni.-majd mosolyogva kiment.