14.rész

Nem volt kedvem hazamenni és szerintem Hoodienak sem.
-Menjünk haza?-kérdeztem. A szemem vörös volt és véres is.
-Aludjunk itt. -Fázni fogunk. -Heló! Hallottam miről beszéltek.-egy fiú volt ott. Elég helyes de az most mindegy. Ő is creepypasta lehetett. Véres pólója volt, az arca csupa vágás.
-Heló. Ki vagy? -Toby. Saját magamnak adtam ezt a nevet. Ticci Tobyt kopiztam.Akartok szállást? -Jó lenne. -Éhesek vagytok? -Háááát... -Toby csöndben volt és suttogta nekünk, hogy mi is kövessük példáját. Nem sok ideig kellett várni, megjelent egy vaddisznó. Toby előkapta az íját és a nyilát, célzott...talált. -Itt a vacsi.-odament az állathoz, kihúzta belőle a nyilat, felkapta a vállára és ezt mondta mosolyogva: -Gyertek! Titeket nem öllek meg! -Jó...-beértünk a házba. Amikor kinyílt az ajtó egy jó nagy kutya (a hasamig érhetett) letámadta Tobyt és úgy nyalogatta, hogy majdnem elhánytam magam. De azért cuki volt. Aztán amikor abbahagyta odajöt hozzám és engem kezdett nyalogatni. -Oké abbahagyhatod!-mondta Toby a kutyának. -Én elkezdek főzni, ti menjetek fel és nézzétek meg a szobátokat. Nem baj, ha egyszobában alszotok? -Dehogy már az is nagyszám, hogy ma este szobában alszunk. -Miért mi történt? -Mindjárt elmondjuk. -Oké!-felmentünk Hoodieval a szobánkba és eltátottuk a szánkat. Akkora volt mint egy pici lakás. Kettőnknek ez pont jó volt. De volt egy kis probléma. Egyetlen egy ágy volt. -Majd én alszom a földön.-mondta Hoodie a nagy bambulás után. -Nem! Alszom én lent.-Hoodie rám nézett. Olyan pillantást vetett rám mint aki azt mondja: "Ezt te sem gondolod komolyan ugye? -Akkor nem alszom lent... -Jöttök?-kiálltotta Toby. -Igen!-kiálltottuk egyszerre. Amikor leértünk akkor Toby megkérdezte: -Na akkor mi van?-nekem abban a pillanatban csöngött a telefonom. Ránéztem a kijelzőre. Mind a ketten odajöttek. BEN hívott. Egy ideig néztem a kijelzőt aztán kinyomtam. -Ki volt az?-kérdezte Toby. -A volt pasia. -Csak volt?? -Igen.-mondta Hoodie. Nekem lefelé görbült a szám sírnom kellett. De abban a pillanatban, Toby úgy elbénázta azt amit csinnált (nem tudtam mit kart éppen csinálni azzal a lábassal), hogy elkeztem nevetni. -Jól van na! Te sem vagy jobb!-közben röhögött. Pár perc múlva már ettük is a vaddisznót. Annyit nevettünk, hogy mindenről megfeletkeztem. Toby mindig megröhögtet. De pont akkor rezgett a telefonom, ami azt jelentette, hogy SMS-em jött. Furdalt a kíváncsiság. -Nyisd meg!-mondták azok a hülyék ott ketten. Megnyitottam. Természetesen azt gondoltam BEN az de nem. Jeff. Íme az SMS. Mindenki aggodik erted gyere haza. BEN pedig bedepizett!! Íme a válaszom. BEN megérdemli. A többieknek azt üzenem, h jol vagyunk Hoodieval. Elküldtem aztán földhözvágtam a telómat aminek betört a képernyője. -Így már nem zavarnak! -Te meg vagy őrülve.-mondta Hoodie nagyon lassan. -Tudom!-és nyugodtan tovább ettem. Tobynak elemséltük, hogy mi történt. Így reagált: -Mit gondoltok, Ellennek jól állna egy nyíl átlőve a fején? -Aha!!-aztán lefeküdtünk. Hoodie elaludt. Gondolom Toby is. Én felvettem a takarómat és kimentem a házból. Ott leültem egy padra. A csillagokat néztem és beburkolóztam a takarómba. Pár prc múlva, megjelent Toby is. -Szia. -Szia.-aztán leült mellém. -Nagyon szomorú vagy?-megint legörbült a szám. -Gyere!-és megölelt. Én sírtam. -Köszönöm, hogy megvigasztalsz! -Szívesen. Nem akarsz velem éjjeli vadászatra menni? -De!-mondtam lelkesen. -Várj! Hozok neked felszerelést.- nagyon nagy kedvem volt hozzá. (nem szarkasztikusan). -Itt van. Vedd fel! -Oki. -Ha engem kérdezel ez a fiú, a BEN vagy mi. Nagyon hülye. -Mert? Jó tudom de szerinted miért? -Én nem hagynám, hogy egy ilyen valakit elveszítsek. -Milyen valakit? -Mint te. -Hülye, sírós, menekülős. Nem tud videojátékozni. Nem veszít sokat. -Dehogyis nem. Sokat veszített majd idővel rájön. Majd rájön, hogy mennyit érsz valójában.-erre nem tudtam mit mondani. Meghatódtam. -Kkköszi. -Már megint túl lőttem a célon. Bocsi. Felejtsd el amit mondtam. -Nem. Soha nem fogom elfelejteni amit mondtál. Ezek a mondatok nagyon nagy önbizalmat adtak. Ugye nem gondolod komolyan, hogy elfelejtem?-Toby csak mosolygott. -Milyen távol lehetünk a creepypasta háztól? -Kb. 200 méter körül? Nem tom.-hirtelen, elég rosszul de meghallottam a creepypasta házban beszélgetők hangját. Megkerestem BENÉT. Ellennel beszélgetett ezek után. E.:-Ez a ruha jó lesz a bálra? B.:-Annel megyek! E.:-Szerinted ő visszafog jönni? B.:-Várni fogok rá. E.:-Ne hülyéskedj. Ezt te sem gondolod komolyan? B.:-Jobb ötlet? E.:-Felejtsd el őt és legyél velem. B.:-Lehet igazad van. E.:-Nekem mindig igazam van! Vérig voltam sértve. Mert hangokból itélve csókolóztak.