13.rész

Reggel amikor felkeltem ott állt mellettem Ellen.
-Ellen???????
-Ann!!!!!!!-majd megöleltük egymást. Közben Hoodie meg BEN egymás mellett áltak az ajtóban.
-Hát barátom sorstársak lettünk!-erre mi is elkeztünk nevetni.
-Ellen, te, hogyan lettél creepypasta?
-Videojátékokon keresztül.
-Máris bírom a csajod!-mondta BEN. És ettől féltem. Amikor még régen legjobb barátok voltunk Ellennel mindig ő volt a "gyönyörű csaj" akiért minden fiú odavolt és én voltam a "kinézetben tűrhető és jó haver". Ez a videojátékozás is rátett egy lapáttal. Emlékszem a szülinapomon mindig videojátékozni akartam de ő tiltakozott. Akárhányszor tetszett nekem egy fiú és neki is lemondtam róla mer tudtam, hogy Ellennel szemben nincs esélyem a fiúknál. Végre BEN felfigyelt rám. Nem akarom, hogy elrontsa. Persze Ellen nagyon jó barátnő és tud megértő is lenni. Lehet vele szórakozni, és jó bulikat tartani. A lényeg, hogy most neki Hoodie tetszik.
-Valamikor videojátékozhatnánk!-mondta Ellen BENNEK. BEN rámnézett. Én bólintottam. Nem akartam féltékenynek tünni.
-Igen mikor?-mondta BEN. Láttam Hoodien, hogy ő is féltékeny de nem szólt semmit.
-Holnap? A szobámban van videojáték dögivel. Gyere megmutatom!-megfogta BEN kezét és elráncigálta. Hoodie leült mellém.
-Ez mi volt?-kérdezte tőlem.
-Ezt most én sem tudom.-egy ideig csendben ültünk. BEN és Ellen nem jöttek vissza-
-Kimegyünk az erdőbe sétálni? Kicsit fáj a fejem.
-Aha.-kimentünk az ajtón. Hirtelen Sally megszólalt.
-BEN+Ellen, Hoodie+Ann. Oóó.-mi kimentünk az ajtón. Sétálás közben beszélgettünk. Sok ideje sétálhattunk már. Hirtelen meghallottam Ellen hangját. Ott ültek BENNEL egymás mellett egy farönknél.
-Ellen.-suttogtam oda Hoodienak. -Nem videojátékozni voltak?
-Én is úgy tudom. -mondta Hoodie idegesen. -Hallod mit mondanak?
-Igen. Pill.

Ellen:-Ismerted Jacket? Azt a szőke,..
BEN:-Sajnos.
E:-Miért sajnos? Ő volt az egyik pasim még nagyon régen.
B:-Nane...Most meg Hoodie.
E:-Aha..igen.
B:-Nagyon szeretem Hoodiet. Tényleg és soha nem fogom elveszíteni. Vagyis ha rajtam múlik.
B:-Ezt, hogy érted?
E:-Nem érzem, hogy annyira szeret..
B:-Hülyéskedsz?! Imád! Folyamatosan rólad beszél!
E:-Ti Annel, hogy vagytok?
B:-Megsem fordul semelyikőnk fejében, hogy egyikünk ne szeretné a másikat.
E:-Jó nektek. Te mit nem bírsz Annben.
B:-Mindent birok benne.
E:-De mégis! Kóztünk marad hidd el!
B:-Kivsit sajnálom, hogy csak akkor szereti a videojátékokat ha szülinapja van. Meg ha mással vagyok féltékeny.

Na nekem ennyi elég elég is volt. Tisztázni szerettem volna ő húzott be egy srácnak féltékenységből.
-Menjünk!
-Miről beszéltek?-kérdezte Hoodie. Én elmondtam a beszélgetés minden egyes pontját.
Láttam, hogy Ellen és BEN errefelé jönnek. Nem mozdultam. Leültem a fa tövébe.
-Ann mit csinálsz?-kérdezte Hoodie.
-Nem fogok úgytenni mintha nem hallottam volna.
-Én viszont igen.-azzal elfutott. Ellen és BEN odaértek a fához ahol ültem. Közbe hallottam, hogy Ellen ezt mondja:
-Rendezek egy bált a creepypastaházban leszel a párom?
-Talán....de..
-Csssss ezt igennek veszem. Megbeszélem Hoodie val.
-Vááárj!-késó elfutott. Aztán Ellen hozzákiabált valamit:
-Annek is szólok!
-Neeee ! Vááárj!-a sírás folytogatott. Akkor BEN elkezdett futni Ellen után és észrevett engem. Odajött hozzám. Nyitotta volna a száját, hogy beszéljen de megfékeztem.
-Létszi...ennek nincs értelme.-feláltam és elkeztem sétálni. Sírva.
-Ann! Létszi higgyj nekem nem akarok vele menni.
-Ja persze. Idézem: Talán.....de
-Igazad van hülye vagyok.
-BEN. Ezen nincs mit magyarázni. Először átvertél, aztán kibeszéltél, aztán elhívtálmmást abálba, aztán a semmit sem jelentő bocsánatkérés.
-Ann..
-Hagyjuk jó? A lapcsolatunknak így nincs értelme. Vége van addig amíg nem bizonyítod be,hogy annyira szeretsz legalább mint Ellent.
-Szeretlek annyira sőt sokkal jobban.
-De mégis vele mennél bálba? Tudod mit? Egyedül szeretnék lenni.
-De..
-Szia.-erre BEN is bőgni kezdett. Majd elment. Hoodie előjött, és ő is sírt. Odajött hozzám és átkarolt. Együtt bőgtünk. Persze ő fiú ő csak könnyezett.